Álmomban Erőss Zsolt voltam

 2013.05.26. 03:00

Álmomban Erőss Zsolt voltam. Feltámadtam - vagyis, a csuda tudja, én nem úgy éltem meg, mintha meghaltam volna, egyszerűen csak aludtam egy jót. És most felkeltem. Letakarítottam magamról a szikrázó, érintetlen havat, amivel betakaróztam, és elindultam lefelé a hegyről. Az expedíciós társaim már nem voltak az alaptáborban, és tudtam, hogy Pétert sem találom ott, hát továbbmentem Katmanduba. Ott repülőgépre szálltam, hogy hazainduljak. No, ha nem is teljesen haza, Székelyföldre, de Magyarországra.

Magyarországra, a tízmillió futballedző, a tízmillió politikus és tízmillió magashegyi alpinista országába.

Megérkezve ráébredtem, hogy valami igazsága mégiscsak lehet azoknak, akik halottnak vélnek. Fura dolgot éreztem: mindentudó lettem... Anélkül, hogy egyetlen újságot elolvastam volna, egyetlen tévériportot megnéztem volna vagy egyetlen internetes oldalt fellapoztam volna, pontosan tudtam, hogy ki, mikor, mit nyilatkozott rólam. A halálomról, az életemről, a hivatásomról, a feleségemről, a gyermekeimről, sőt, a feleségem és gyermekeim életéről. Meg elsősorban arról, hogy én, Erőss Zsolt, milyen ember, milyen férj, milyen apa és milyen hegymászó vagyok.

Gondoltam, ha már úgyis halott vagyok, igazán ráérek, felkeresem őket és elbeszélgetek velük. Egyesével. No, nem mintha neheztelnék rájuk, félre ne értsetek. Inkább segíteni szerettem volna nekik, és egyben igen kíváncsi is voltam, vajon mi teszi őket ennyire nyomasztóan boldogtalanná, hogy úgy érzik, a saját életük csak akkor teljesedhet ki, ha úton-útfélen pálcát törnek valaki másé felett, ha elmondhatják, hogy annak a másvalakinek milyennek kellene lennie és hogyan kellene élnie - őszerintük. Érdekelt, miért nem találták meg - és ha még nem találták meg, miért nem keresik szüntelenül - azt a dolgot, ami az ő életüket is teljessé tehetné, azt, ami nekem a hegyek voltak, azt, ami megtölthetné őket boldogsággal és elégedettséggel, ugyanakkor örök elégedetlenséggel is, amiből mindig többet akarnának, amivel sosem érnék be. És akkor talán nem mások életéről akarnák megmondani, hogy milyen vagy milyennek kellene lennie, mert lenne sajátjuk, ami kitölti őket.

Szóval, elkezdtem ezt a vándorutat szerte az országban. Mióta felfogtam, hogy szellem vagyok, az utazás kifejezetten szórakoztat. Sok helyen megfordultam tehát, és sok emberrel beszéltem.

Ott volt ez az asszony, Miskolcról. Ő azt írta rólam, nincs bennem felelősségérzet a családommal szemben és nem vagyok apa. Illedelmes szellemként megvártam, míg befejezi a vacsoráját, valami zsíros tésztát evett tepertővel és kenyérrel. Megvártam azt is, míg cigarettára gyújt, majd egy újabbra, mert ideges lett attól, hogy a férje a kocsmából hívta fel, hogy még nem jön haza. Mindentudónak lenni nagy teher. Ezt az asszonyt is sajnáltam, amikor el kellett mondanom neki, hogy nyolc és fél évvel fog kevesebbet élni amiatt az étel miatt, amit eddig megevett és a cigaretták miatt, amiket eddig elszívott. Az több mint 3100 olyan vacsora, amit már nem fog a gyermekeivel elkölteni, holott megtehetné. Megkérdeztem, hogy felelőtlennek érzi-e magát emiatt a családjával szemben.

Szinte ugyanezt írta rólam az a budapesti áruszállító is, aki hozzátette, megérti a hóbortomat, de onnantól kezdve, hogy az első gyerekem megszületett, már nem kellett volna visszamennem hegyet mászni. Meg kellett volna tanulnom rangsorolni, írta. Emlékeztettem rá, hogy orvosa tanácsára ő is rangsorolt, amikor szilveszter éjszakáján megfogadta, elkezd kocogni járni. Azóta még egy métert nem futott, holott már május vége van, és nem messze lakik a Margitszigettől. Megkérdeztem, nem figyelmeztette-e az orvosa a kóros elhízás veszélyeire, és arra, hogy az érrendszere kritikus állapotban van. Az orvosok mindenfélét mondanak, legyintett, és különben is, néha estig is dolgozik, mikor jutna ideje a sportra? Azt válaszoltam, hogy még négy éve van rá, hogy valahogy találjon rá időt, ekkor kapja ugyanis a végzetes elzáródást, ami tizenhét évvel szakítja ki korábban a felesége karjaiból, mint ami egyébként megadatott volna neki. Rangsoroljon, tanácsoltam búcsúzóul.

A kedves solymári asszonnyal, aki egy Facebook-hozzászólásban azt írta, az apa nélkül felnövő gyermekek komoly hátránnyal indulnak az életben, és én az önzésem miatt nem leszek ott, hogy példát mutassak az enyéimnek, igen jót beszélgettünk kezdetben. Aztán sírva fakadt, amikor elmeséltem neki, hogy a most még kicsi fia és lánya milyen társat fog választani magának az életben (először, majd később újra és újra), és, hogy az egésznek a hátterében az a családmodell fog állni, amelyben ő éveken át tűrte, hogy a férje uralkodjon rajta, tűrte a szeretőket, a fizikai bántalmazást és a lelki megaláztatást. Megkérdeztem, önzőnek tartja-e magát amiatt, hogy a látható jólétért és a gyermekei, úgymond, "biztonságáért" cserébe feladta annak a lehetőségét, hogy a gyerekek olyan családban nőjenek fel, ahol ismerik a szeretet és a tisztelet fogalmát, és valódi - ha nem is vér szerinti - apa van mellettük.

Szinte mindegyik látogatásom ugyanúgy zárult, könnyekkel, fogadkozással, bocsánatkérésekkel. Nem úgy gondolták. Egyikük sem úgy gondolta. Mintha meglepné őket, hogy Hilda, a feleségem élő személy, aki blogokat és kommenteket is olvashat. Mintha nem gondolnák, hogy Gerdának és Csomának továbbra is apjuk vagyok. És, hogy milyen példát hagytam rájuk, azt majd eldöntik ők, amikor felnőttek.

Nem értem az embereket. A hegyeket, azokat értem. Ott a dolgoknak van értelmük.

Örülök neki, hogy végül a hegyek öltek meg, és nem az emberek, mert az emberek kegyetlenek. A természet nem az.

Címkék: közélet

A bejegyzés trackback címe:

https://tavolafikatol.blog.hu/api/trackback/id/tr665318297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SoloSzabi 2013.05.27. 12:07:17

Nagyon nagyon jo iras! Koszonom szepen mindenki neveben!

csenerezi 2013.05.27. 15:25:04

Nagyon jó! Ez nekem is eszembe jutott, sőt ma mondtam is a barátnőmnek.

gabonaistván 2013.05.27. 22:18:19

Helyén van! Csillagos ötös.

Szabolcs Tyukodi 2013.05.27. 23:47:20

Kálmán! Caillagos tízes! Ezek az emberkék remélem Senna, Kolonics György, Fehér Miklós, vagy ha vissza akarunk menni akkor Robert Falcon Scott, vagy ha még visszább, akkor Cook kapitány hátramaradt családjának is megmondták a tuttit. Üdv Alaszkából!

Dr. Strangelove 2013.05.28. 09:45:34

Szerintem is jó írás. Egyfelől szépen össze van rakva, másfelől hiányzik belőle mindaz az ilyen vagy olyan előjelű indulat, ami az Erőss Zsoltról szóló közbeszédet kifejezetten nehezen elviselhetővé teszi. Gratulálok.

Halmágyi Zoltán 2013.05.28. 12:48:14

...köszönöm hogy megírtad...

komissarlajos 2013.05.28. 14:25:30

Nagyon jó írás, bár a Pétert is felkereshette volna, tán lenne megbeszélni való kettejüknek.

Nishi felügyelő 2013.05.28. 18:46:22

Bár jól ír a szerző, mégsem értek egyet vele a lényeget tekintetében:
- Erőss Zsolt közszereplő (Ő választotta), tehát nem csak az élete, hanem a halála is a nyilvánoságot foglalkozatató téma, a nyilvánosság pedig jellemzően ilyen.
- attól, hogy valaki nem volt sohasem magashegyi hegymászó,még tudhatja, hogy életveszélyes az ilyen mászás.
- A morális, erkölcsi felelősség nem relatív, tehát tetteinek súlyát egy másik "vétkes" ember is helyesen ítélheti meg.
- Ha valaki "nem érti az embereket, csupán a hegyeket", akkor hegyekkel kell élni, hegyeknek kell utódot nemzeni.
- És végül: ahhoz, hogy Erőss Zsolt szerint a dolgoknak "ott van értelmük", nem tudom mit fog szólni majd a fia mondjuk 20 éves korában? Ebben valószínűleg egyébként is téved, hiszen az emberi értelemnek pont ott semmilyen jele nincs, csupán az emberi értelmetlenségnek.(szemét, hullák pl.)

Kytia 2013.05.28. 20:19:46

Nem rossz, de végeredményben ez is csak fikázódás. Az egyik fikázza a másikat, a másik meg az egyiket. Nem lesz ennek vége sohasem.

Kergelepke 2013.05.28. 21:20:43

Eddig sehol se szóltam hozzá a témához (lehet, hogy most se kellene), mert úgy éreztem, itt a gyásznak és részvétnyilvánításnak van helye. De abból kezd elegem lenni, hogy több cikkben, hozzászólásban egybemossák azokat, akik kulturáltan, normális stílusban (mert sajnos vannak tényleg minősíthetetlenek is) elmondják, hogy sajnos az eset kapcsán sok dolgot, döntést nem tudnak megérteni, helyesnek tartani - szóval egybemossák őket a csak tévét néző, dohányzó, egészségtelenül élő, nem sportoló, álmok nélküli emberekkel. Nekem még nincs gyerekem, de én azt tartom helyesnek, ha lesznek, akkor még jobban igyekezzek kerülni a NYILVÁNVALÓ kockázatokat (bár most is elég egészségesen élek), mert felelős leszek értük. Akkor is, ha ez lemondásokkal jár. Sajnálom, én ezt tartom helyesnek. Erőss Zsolt meg mást tartott fontosabbnak és helyesnek. Ennyi. Mások vagyunk. A világ nem fekete-fehér, de semelyik oldalról nem az. Egyébként az írás szép és gondolatébresztő... A két hegymászó nyugodjon békében, a hozzátartozóknak meg sok erőt és vigaszt.

szétbaszta a izét az óriásrobot 2013.05.28. 23:39:14

egészen kiváló poszt.
köszönjük.

T1GRIS 2013.05.29. 02:52:23

Én is köszönöm, ha tetszett.

Tyuki, nyugodjunk bele, hogy Cook kapitányról is ugyanezeket és ugyanilyen stílusban írták volna meg, ha lett volna net. :)
(És kapd be az Alaszkádat, itt ma 40 fok volt, baszki... :P)

@komissarlajos: Biztos felkeresi, csak őt már nem itt a Földön kell neki...

@nishi felügyelő: "Ha valaki 'nem érti az embereket, csupán a hegyeket', akkor hegyekkel kell élni, hegyeknek kell utódot nemzeni."
Ez amúgy annyival is egyszerűbb, hogy a hegy beleegyezését nem kell kérned, mielőtt megmásznád. Ezzel szemben Sterczer Hilda önszántából kötötte össze az életét Erőssel, és nyilván abba is lehetett némi beleszólása, hogy vállalnak-e közös gyereket. MINDAZON veszélyek ismeretében, amelyekkel ő is tisztában volt (ráadásul jobban, mint mi, hiszen ő is állt 8000-es csúcson). Ennek fényében talán őrá kellene bízni, hogy ennek a döntésnek a helyességét megítélje.
Másrészt hadd fogalmazzak meg egy hangyányi kételyt azzal kapcsolatban, hogy Erőss valóban maga választotta, hogy közszereplő lesz, illetve akarta-e. Erőss azáltal lett közszereplő, hogy első magyarként a világ legmagasabb pontjára lépett, majd összehozta a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciósorozatot. Nyilván, aki megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az hiába is szeretne egyszerű civil maradni a továbbiakban. Az is egyértelmű számomra, hogy ha nem csupán jó hegymászó, de jó szervező is akart lenni, akkor a közszerepléseket is vállalnia kellett, hiszen szponzorpénzek nélkül legfeljebb a "magyarok a világ nyolcezreseinek képeslapjai előtt" expedíciót valósíthatta volna meg. Közszereplő volt tehát, mint sokan mások, ebben nincs is vita köztünk, a különbség annyi, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz.
De összességében én a kommentedből (amit a kritika miatt is köszönök) egyetlen mondatot emelnék ki igazából: "nem tudom mit fog szólni majd a fia mondjuk 20 éves korában".
- Hát ez az, hogy én sem, de megvárom, hogy majd ő mondja el. Mert kábé neki van köze hozzá - nekünk meg nincs. Erről szeretett volna szólni ez az írás.

@Kergelepke: Ha úgy véled, összemostalak az agyatlan bírálókkal, akkor elnézést kérek, de a kommentedből nyilvánvaló (különösen ebből: "Ennyi. Mások vagyunk."), hogy te pontosan érted, miről szól a poszt.

Kergelepke 2013.05.29. 07:29:56

Nem engem, én még eddig sose kommenteltem a témában :) hanem kb. mindenkit, akik szerint nem volt helyes a gyerekek mellett ennyire veszélyes hobbit/hivatást/akármit űzni, és akik nem mind zabálós, cigizős, veszélyes foglalkozású emberek, sőt. Pl. a cikkben a miskolci néni ugyanúgy felelőtlen, csak az ő halálát nem fogja úgy felkapni a média (nekem úgy folytatódna a sztori, hogy találkozik Zsolt szellemével, ez megrendíti, magába száll, és elkezd végre egészségesebben élni, hogy megérje a gyerekei felnőtt korát). Zsolt felesége elfogadta ezt, ez is ok, a gyerekeket viszont senki nem kérdezte, kérdezhette - tény az is viszont, hogy senki se kért senkit, hogy a gyerekek "ügyvédje" legyen (de attól még sokan nagyon sajnálják őket így ismeretlenül is). Valahol ott a lényeg, és ezért örülök, hogy visszanéztem, mert pontosan sajnos mégsem érthettem, miről szól a poszt :) "nem tudom mit fog szólni majd a fia mondjuk 20 éves korában".
- Hát ez az, hogy én sem, de megvárom, hogy majd ő mondja el. Mert kábé neki van köze hozzá - nekünk meg nincs. Erről szeretett volna szólni ez az írás."

piszmogi 2013.05.29. 10:40:53

Köszönöm, hogy ilyen kreatívan és pozitív szemlélettel tudtad "papírra" vetni, amit érzek ezzel a témával kapcsolatban.

Melinda Misi 2013.05.29. 12:05:55

Nagyon szep iras, koszonom. Teljes mertekben egyetertek, hogy Eross maganelete az ove, hogy milyen donteseket hoztak kozosen a felesegevel, vagy mennyire nem kozosen hoztak meg ezeket a donteseket, ez az o dolguk. Ez nem tartozik senkire rajtuk kivul. Ellenben olvassatok el Mecs Laszlo tavalyi interjujat, bennem eleg sok gondolatot felvetett. Erdemes a baratokat megbecsulni, tekintettel lenni az o velemenyukre, nehezsegeikre. Mert ha sok barat elbukik, meghal mellole maszas alatt, vagy elhagyja (Mecs).....ezen a ponton el kellett volna gondolkodni, hogy jo otlet-e kovetkezo evben Hajra egyedul-t jatszani es bevonni a tapasztalt rokak helyett fiatal, magas hegyi maszasban tapasztalatlan fiut, aki fizikailag tokeletes volt a feladatra, de a lelke, az az onzetlen es tapasztalatlan lelke nem tudta felmerni, hogy sajat magat iteli halalra Erossert. Vele ellentetben Eross mellett bizony eleg sokan haltak meg, baratok, maszotarsak...lehet, ezert marad eletben eddig. Minden esetben tekintettel kell lenni egymasra, ha csapatban mennek fel, talan meg ma is elhetne. Ez nem mai bolcsesseg, hogy az egyén csapatban Eross. Ajanlom a Himalaja expedicio hivatalos oldalanak a kommentjeit is. hvg.hu/sport.extrem/20120612_Mecs_Laszlo_interju

absurdistan 2013.05.29. 13:31:14

Értem az írás célját, és mint provokáló írásnak nagyon szuper lett és dicséri a szerzőjét és annak tollát. Elég egyértelmű képpel szépen vezeti a mondanivalót.

Viszont az mondanivalójával nem tudok 100%-ig azonosulni én sem. Olyan 85%-ban kb., hogy ahelyett hogy a magyar ember próbálna együtt érezni és gyászolni, ahelyett okoskodna, hisz Erőss Zsolt elvesztése veszteség M.O.-nak. Hasonlóan ByeAlex történetéhez, hogy nekem se volt a kedvenc dalom, de ha már ő ment ki miért ne neki szurkoljak. Olimpikonjainkat se szoktunk fikázni, ha nem világ elsők, de szurkolunk, hogy minél jobb eredménnyel jöjjenek haza.

A 15%, amivel nem értek egyet, az az, hogy nem csak hogy közszereplő volt Erőss Zsolt, hanem ő ebből élt, ez volt a megélhetése. Azon kevés hegymászó volt aki fent tudta ebből valamelyest tartani magát a médiával karöltve. Tudnia kellett, hogy mit kockáztat és azt is hogy milyen utóhullámai lesznek a médiában arról amik a hegyen történni fognak. Ha sikerül fél lábal is neki, akkor egy hős lesz. Ha nem, azt is tudnia kellett, hogy kb. mi fog történni ... sajnos tragédia történt, ahol a főhős bukásával a néző nem tud azonosulni, viszont a jelen korunkhoz tartozik, hogy ahogy segge is van mindenkinek úgy véleménye is, így nekem is. De ezt is vállalta. Nekem annyi amúgy a véleményem, hogy ez volt a foglalkozása, hogy elment erre a bizonyos hegyre, nem volt semmi gond és nem is volt önző. De amikor a hegyen nem tudott vissza fordulni a cél előtt, amikor a körülmények ellene voltak, ott azon a ponton sztem kicsit önző volt, és megvakította a cél a dicsőség és neki ott ezen a ponton ez fontosabb volt a családjánál. Hibázott következménye lett, ezt meg lehet ítélni ... DE mindenki magába nézhet, hogy neki az életében nem volt-e hasonló szituáció, ahol ugyanezt tette meg, MAX nem lett ekkora következménye. Szóval sztem az vesse az első követ, aki ...

Kergelepke 2013.05.29. 14:39:46

Ezt most olvastam, szerintem ez is érdekes és jól megírt írás: blog.ikaland.hu/szemlelet/eross-zsoltek-esete/

ErrorFlynn 2013.05.29. 15:23:39

a legfőbb problémám az egésszel az, hogy az emberek túlnyomó többsége úgy nyilvánít véleményt, hogy holnapra, holnaputánra, jövő hétre elfelejti az egész ügyet, és sosem fog többé eszébe jutni, lesz majd valami más, valami friss, amivel foglalkozhat. de aki ismerte őket, család, barátok, az élete végéig nem fogja elfelejteni azt rengeteg ocsmányságot (sok esetben teljesen önkéntelen ocsmányságot, mert a kommentelők fel sem fogják, hogy voltaképpen mit írnak le), amit a net összehordott. az egyiknek csak egy szokásos nemtörődöm komment, a másiknak életre szóló rettenetes emlék.

T1GRIS 2013.05.29. 15:59:08

Melinda, köszönöm a linket, most olvasom! :)

@absurdistan: Egyetértek.
Kiegészítésül annyit, hogy szerintem nem pusztán ott követjük el a hibát, hogy a saját döntési preferenciáink és szükséglet-mátrixunk alapján próbáljuk megítélni egy másik ember döntéseinek helyességét (ami eleve megkérdőjelezhető, szvsz). Hanem már magának a döntéshozatali helyzetnek a megítélésekor olyasmiből indulunk ki, amit mi megszoktunk és szerintünk "normális".
Ja, tengerszinten normális. Csakhogy 8000 méteren semmi sem az, amit mi itt el tudunk képzelni.
A "halálzónában" a szervezet elkezdi felemészteni önmagát, az oxigénhiány miatt megindul a sejtek pusztulása, és a folyamat nem megállítható, csupán versenyt lehet futni az idővel, amit az utolsó tábor elhagyása után a csúcsig és onnan vissza vezető úton töltenek a mászók. Miközben az agyad és a tested levegőért kapkod, a gondolkodásod lelassul és irracionálissá válik. Ha volt is esélye Erőssnek végiggondolni a kudarccal vagy sikerrel járó sokadlagos, távlati következményeket, erre max az alaptáborban volt lehetősége, semmiképp nem a 24 órásra nyúlt csúcstámadás közben, a halálzónában. Hogy végül hibás döntést hozott/hoztak, az kétségtelen tény, hisz nem tértek vissza, és az ő elvesztésükért ezúttal nem lehet a hegyeken oly könnyen változó időjárást hibáztatni (úgy tudom). Túlvállalták és ez az életükbe kerül - a Himalájában a legapróbb hibákat is minimum ujjak, fülek vagy lábak elvesztésében mérik.
Amikor - a rendelkezésre álló infók alapján, feltételezhetően - Kiss Péter visszafordult Erőssért, ő is döntést hozott, de kötve hiszem, hogy eközben azt mérlegelte volna, mi van, ha ő lejön és társa nem, ha mindketten lejönnek vagy, ha egyikük sem. Vélhetően csak tette, amit helyesnek érzett. De a Himalája épp ezért is egy pokoli hely, mert itt ez az emberséges tett hibának minősül - itt nincs jó tett helyébe jót várj, itt, ha meg akarsz menteni valakit, belehalhatsz.

* És bocsássátok meg, hogy most én is fotelkommentelővé váltam, valódi ismeretek híján. Sosem másztam nyolcezres hegyet, sőt, egyáltalán semmilyet sem, tehát óvakodnom kellene az észosztástól.
Mások elmondásaira alapozva írtam a fentieket; két nagyon jó filmet is tudok ajánlani a témában és mindkettő fent van youtube-on, az egyik az "Into Thin Air", egy megtörtént események alapján készült rekonstrukció, a másik az "Everest - Beyond The Limit" c. dokumentum-sorozat egy tényleges csúcskísérletről.
Számomra az eddigi legextrémebb élethelyzet a két Ironman triatlonverseny volt, és annak ellenére, hogy a kétfajta erőpróba összehasonlíthatatlan, ezt a beszűkült, lassú és irracionális gondolkodást sajnos én is ismerem. Az Ironman is nagyon-nagyon hosszú, előre kell tervezned, ha be akarod fejezni, ködös fejjel néha mégis meghozol olyan döntéseket, amivel az egész verseny kimenetelét kockára teszed. Fura volt megélni pl., hogy olyan természetes és alapvető funkcióim is leálltak, mint a szomjúságérzet, és az órám alapján kellett innom - hogy csak egy példát hozzak.
A különség csak annyi, hogy a triatlonban a túlvállalást nem büntetik halállal. *

Kergelepke 2013.05.29. 16:16:12

@T1GRIS: nagyon OFF, bocsi... Ironman? :) Az se semmi, gratula hozzá! Nekem még "csak" maraton volt, tavaly, és sajnos nagyon is emlékszem a hegymászó szerkós srácra, és hogy mire gondoltam, amikor elfutottam mellette ("Ez hülye? :)") - nemrég tudtam meg, hogy ő volt Kiss Péter :(

Gábor Schlemmer 2013.05.29. 23:24:22

Elgondolkoztató, valóban ilyenek vagyunk?
Remélem, azért a rossz vélemények voltak túlsúlyban, mert aki becsülte Őket az nem azzal foglakozott, hogy bánatában dicsérő kommenteket fogalmazzon. Aki szerette, tisztelte őket, gyászolja Őket és emlékezik Rájuk.

medvefókafalka 2013.05.30. 13:57:00

Kozerdeklodest kivalto tema! Elvezetes az iras, de a kommentek is nagyon tanulsagosak!
Ertelmes emberek klubja!

motymoty 2013.05.30. 14:12:32

És akkor még ott van az az aspektus is, hogy utólag mindig nagyon egyszerű bölcsnek lenni.

Pierre73 2013.05.30. 15:11:46

ha a gyerekeinek jó ez a válasz, akkor nekem is rendben van.

Vargagi 2013.05.30. 19:30:08

Jó írás, de pont olyan szélsőséges, mint a vélemények amelyekre válaszul született.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2013.05.30. 20:15:24

Azám, teljesen igaz a gondolatmenet! És ezt elmondtam azoknak, akik szerint jó nagy hülye volt, engem is lehülyéztek.

Mert milyen jó magunkat felvilágosultnak vallani, miközben szűklátókörűek vagyunk, és kispolgárinak lenni, miközben nagy az arcunk, hogy mekkora lázadók és meg nem értett tehetségek vagyunk - aztán ami nem fér bele a világképbe, arra lehet hülyeségezni.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2013.05.30. 20:29:24

@Kergelepke: Egyáltalán, annyi, de annyi gyerek nő fel apa nélkül, de most mindenki csak ezen hisztizik - kicsit álszent.

És elég ehhez egy autóbaleset, ahol mondjuk apuka a vétlen fél. Nem lenne belőle ekkora hype.
Kicsit hülyén néz ki ez szerintem.

Melinda Misi 2013.05.30. 22:05:26

Absurdistan: en ugy erzem, amin igazabol felhaborodtak az emberek, az a noi-ferfi kulonbozoseg. Csak Eross esetenel bukott ki (ujfent). Eross, mint a hapsik nagy resze, megy, dolgozik, hajtja magat, a vagyait, az almait, kihivasokat keres. Es az esetekben tobbsegeben a csaladot hatterbe szoritja. Na de ez sem uj a nap alatt a ferfiaknal. A minap olvastam egy cikket, egy hospice-s holgy keszitett egy felmerest a haldoklokkal, mit bannak igazan az eletukbol. A ferfiak, szinte kivetel nelkul azt valaszoltak, hogy tul sokat dolgoztak, es sajnaljak, hogy nem toltottek eleg idot a csaladjukkal es nem lattak felnoni a gyermekeiket. En azt gondolom, hogy Eross abban a magassagban, abban az oxigenhianyos allapotban nagy szerencsejere mar nem tudott lelkiismeretfurdalast erezni a csaladja miatt. Kikinlodsz hosszu orakon keresztul, lassan elfagy az egesz tested, kozben egy cel lebeg a szemed elott, hogy lejjebb ereszkedj....megkuzdeni ezzel is eleg nehez lehetett. Biztos eszebe jutott a csaladja is, de remelem, nem szenvedett mar miattuk. Alapvetoen azt gondolom, ha o erre tette fel az eletet, es jozanul vegiggondolta a lehetseges kimeneteleket, marpedig 20% eselye volt, hogy meghaljon egy 8000-es hegyen, tehat ha jo hegymaszo, akkor az 5. hegynel meg kellett volna halnia. Helyette megmaszott 10 hegyet, ez oriasi, csak sajnos a halal eselye a sarkaban volt. Vagy ugy gondolta, hogy ki tudja jatszani a halalt, vagy elfogadta, hogy egyszer ugyis meghal valamelyik hegyen. Az olvasott interjuk alapjan azt gondolom, Eross azt hitte, jobb a halaltol, a felesege pedig tudta, hogy az egyik utjarol nem fog hazaterni a ferje. Igy tartom oket tiszteletben, mint hazaspart.

Wolfram 2013.06.01. 09:45:21

egy nehéz gyerekkor az életnek egy szakasza, egy tovább adott szülői minta az egész életet, sőt generációk életét határozza meg.

ha nem válok el, azzal azt üzenem a fiamnak, hogy kompromisszumok árán, de fontos fenntartani a látszatot, a családot, mint gazdasági, funkcionális egységet.

ha elválok, azzal azt üzenem a fiamnak, hogy áldozatok árán, de...

vajon a fiam életét melyik minta teszi boldogabbá?

Miklós Csomai 2013.06.02. 12:27:02

Ha a két fiú egészségesen jön haza, mindenki büszke, hogy a világ tetején ismét ott a magyar és székely zászló. De így nagyon megoszlanak a vélemények.
A Zsolt felesége tudta, mi lesz férjének a vége, csak azt nem, hogy a mostani, vagy a következő expedíción.
Zsoltnak és az ilyen Embernek nem állna jól ágyban párnák közt halni meg.
Én gyászolok most és nem okoskodom. Talán a biztosító rendezi az anyagiakat valamilyen szinten, de a sajnos az, hogy a két gyerek egy büszke, mindenképpen "erőss" ember nélkül kell felnőjön.
Ez a legnagyobb baj.
Egy biztos: sok évnek kell eltelnie, hogy egy ilyen vágású MAGYAR emberről halljunk.

Kergelepke 2013.06.03. 07:19:16

@ColT: Bocsánat, de sajnálom őket, ismeretlenül is. Mint ahogy mindenkit nagyon sajnálok, akiről megtudom, hogy pl. autóbalesetben meghalt valakije. Szerinted hülyén néz ki, szerintem meg egyáltalán nem az, ha valaki a NYILVÁNVALÓ kockázatokat (a tégla bármikor a fejünkre eshet, de nem lehet összehasonlítani egy ilyen magas halálozási arányú dologgal) elkerüli a családja érdekében. De ez kismilliószor lett elragozva. Én próbálok megérteni mindenkit (nem mindig sikerül, de próbálom), szóval jó lenne, ha az én véleményem se lenne alapból "hülyén néz ki". De nem ragozom tovább, így is sok volt :(

Netuddki. 2013.06.03. 09:28:14

Az ami a médiában folyik ezzel kapcsolatban szerintem felér egy kegyeletsértéssel. Csak azt remélem, hogy a felesége és a gyerekei látnak valamit abból a pénzből amit a média keres a hegymászók halálával.

Egem személy szerint teljesen hidegen hagy mind a hegymászás, mind az ezzel a sajnálatos eseménnyel kapcsolatos felhajtás. Így teljesen felháborít amikor pl. a déli ütközőben a képembe tolják az ezzel kapcsolatos beszélgetést. Amikor sokkal fontosabb dolgok is vannak ma Magyarországon. Persze ettől még az mr1 színvonala olyan amilyen.
Ja, és végül, igen a gyerekeket sajnálom, akik apa nélkül nőnek fel. Írhatsz blogoló bármit de egy mostohaapa nem olyan mint az igazi, és ezzel a gyerekek is tökéletesen tisztában lesznek majd.

A blogírónak az érvelése pedig teljesen defektes. Abból indul ki, hogy a "pálcatörők" azok mind egészségtelen életmódot folytatnak, vagy csak verik a családjukat vagy ennek elszenvedői.
Semmi más ez mint ócska magyarázkodás. Annak a magyarázása, hogy az ilyen emberek, mint a Zsolték is gyakorlatilag önző, maguknak való emberek. Azzal, hogy feláldozták magukat mivel jutott előrébb az emberiség? A tudomány? Megmondom, semmivel. A saját hobbijuknak az áldozatai, a haláluk teljesen értelmetlen volt. Ettől függetlenül amit csináltak magánügy, csak a médiának is valamiből meg kell élni. Soha nem szóltam volna hozzá a témához, de már kezd irritálni ami e körül folyik és ez kb. a 20. blog ami ezzel foglalkozik. Természetesen ez a blog is csak megélhetésből és abból a célból, hogyan lehet még cifrázni azt amit nem kéne...

T1GRIS 2013.06.03. 11:27:14

@kovi1970: "egy mostohaapa nem olyan mint az igazi"

- Személyes tapasztalat?

"Abból indul ki, hogy a "pálcatörők" azok mind egészségtelen életmódot folytatnak"

- Nem ebből indulok ki, kérlek, olvasd el újra.

"Természetesen ez a blog is csak megélhetésből"

- Szerinted én ebből élek??? :DDDD

Magyari Mária Magdolna 2013.06.05. 12:58:44

Megerősített a hitembe!

Köszönöm!

Andrea Kovacova 2013.06.07. 02:43:50

Aki egyszer megkóstolja a hegyek szépségét, abban az ott él a szivében....a lelkében........a hatalmas szépség...ereje és vonzalma....hihetetlenul nagy érzelmeket vált ki. Persze mind ezt csak azok értik igazan ...akik ezt érezték. Minden ember más uton megy ...más léptekkel halad előre.Egész életünkben tanulunk..tanulunk élni :)

gerag 2015.03.14. 22:53:06

Apa! Qrva jó írás, le a kalappal.
Látszik hogy Helleren nevelkedtél...
de nem ismeretlen az 5-ös számú vágóhíd sem.

Csakígytovább!
süti beállítások módosítása