29/10/09 – Nassau, BS
Ahogy tegnap írtam, mivel izolációmnak hála engem most várhatóan nem rohannak le az események, amelyekről beszámolhatnék, így most kívánságnapok vannak: kérdezzetek, mire vagytok kíváncsiak.
Vajon az eltelt egy hónap ismeretében most is ugyanezt választanám a blog címének? – kérdezi Renike.
Persze. Attól, hogy az itteni élet gyakran meglehetősen szar, attól még Magyarország egy fikarcnyival sem lett jobb hely. Nincs mit felülbírálnom tehát azon, hogy jó érzés kicsit kiszakadni a Kárpát-medence mocsarából, és valahol jó, hogy nem vagyok otthon. És persze ezzel simán megfér szoros barátságban az az érzés, hogy akár már holnap mennék haza, és hogy éppen tegnap, amikor arra gondoltam, milyen lesz újra leszállni Ferihegyen, apró húsgombóccá facsarodott a szívem.
Azt hiszem, félreérted a címbéli fikát. Az nem elsősorban a rossz munka- vagy életkörülményeket jelenti. (Te is tudod, hogy januárban még bőven Mozambikba készültem; na, hát eközött az ötcsillagos úszó luxusszálloda – ahol persze valóban pofátlanul kizsigerelik az embert, tény – meg egy afrikai misszió között még mindig zongorázni lehet a különbséget életkörülmények szempontjából. És mégis ugyanezt adtam volna címnek akkor is, ha Afrikába megyek.) Szóval, itt a "fika" nem egyszerűen a "rossz" szinonimája, hanem a jellegzetesen magyar fikázmányokra, már-már hungarikumokra gondoltam (pl. a "mennyit keresel és kinek köszönhetően lettél az, aki"-típusú fika vagy olyan mindennapos fajta, mint az "úgysem engedlek be ebbe a sávba"). Mi magyarok tényleg mindent fikázunk – én is –, és ez roppant fárasztó. És akkor ott van még a politika. Már az is eleve beteg, hogy ez külön kiemelkedik egy felsorolásból; ugyanígy követelt az évek során egyre nagyobb helyet az életünkben, holott nem szabadna fontosabb kérdésnek lennie, mint pl. a hétvégi bevásárlásnak, egy színházjegy árának vagy egy négyévenkénti sporteseménynek. Mégis, otthon az egész közbeszédet a politika tematizálja, és én már most aggódom miattatok, hogy mennyi negatív emóciót fognak választási kampány címén a torkotokon lenyomni jövő tavasszal. És sajnos már képtelenség kikerülni ezt a negatív hullámot, ha otthon élsz, ugyanis mára kitermelődött egy olyan civil réteg, amelyiknek a politika többé nem egy szimpla népképviseleti mittudoménmi, ami eredetileg volt, hanem az ő számukra mára érzelem lett, önmeghatározásuk, önazonosságuk egyik sarokköve. Ennek megfelelően pedig becipelik magukkal mindenhová, mint az ázott kutyaszagú szatyraikat, oda is, ahol korábban nem volt politika, te meg csak azt veszed észre, nini, egy újabb egykoron jó hely lett vastagon beterítve penetrás nemzetiszínű váladékkal. Na, ez az a fika, amitől nem tudsz távol lenni úgy, hogy otthon élsz. Én megpróbáltam, nekem nem sikerült.
Mióta kint vagyok, kábé húsz magyarral találkoztam, már akikkel beszélgettem is, de egyik sem kérdezte meg tőlem, hogy "Igaz Magyar" vagyok-e.
És akkor vannak még a személyes vonatkozások is. Renike, Neked nem kell részletesen ecsetelnem, hogy az elmúlt több mint egy évben hány olyan dolog történt, ami megalapozta, hogy egy időre muszáj fizikailag is távol lennem mindentől, hogy össze tudjam rakni magam; a cég szétesése, Asmo árulása, az összes megtakarításom elvesztése, Bea... stb.
Tudom, hogy ezek valójában nem veszteségek, hanem inkább lehetőségek valami újra, illetve valaminek a megtanulására, de basszameg, azért rendesen megnyomorítottak még így is. Szóval, ha úgy tetszik, ezek a "személyes fikáim", amiktől távol(abb) vagyok.
Összességében: igen, továbbra is telitalálatnak érzem a címet. :)
További válaszok:
Lackónak: Én is szeletlek! :))) Azt a mondatot természetesen direkt Neked fogalmaztam ilyenre. Távoli üdvözletem küldöm a kis Szittyának meg az ő drága mamájának! :) Ha időd engedi, írj majd egy mailt a futó projektek beszámolójával, nagyon izgulok, hogy hogy áll/unk/tok.
boibónak: Sajnos már nem tudtam átadni az üdvözletet, az influenzám ismeretlen helyre távozott. :) *
Anyunak: Mondom, hogy nincs influenzám, tudom, hogy az milyen, mert voltam már influenzás, ez csak egy szimpla megfázás, és már az is csak múlt időben. Az influenzateszt-gyártók biztos úgy voltak vele, hogy inkább jelezzen be mindenre, minthogy egyetlen influenzást is negatívnak bélyegezzenek. (Ezúton is köszönöm!) Direkt mondtam, hogy ne parázd túl, erre rögtön H1N1, meg egyből fel akarsz hívni! :) Olvass a sorok között is. ;) (Ez pedig itt a személyes megnyugtató mailed.)
A cigiről szólva: én is gondolkodóban vagyok ezzel kapcsolatban. Egyrészt ma van a harmadik napja, hogy nem gyújtottam rá, és persze nem is hiányzott. Másrészt viszont amint újra elkezdődik a taposómalom, valószínűleg megint fogok dohányozni, mert az az egyetlen alibi, amivel békén hagyják az embert. Ha azt mondom, kérek 5 perc szünetet, kiröhögnek, de ha azt mondom, cigiszünet, azt válaszolják, oké, siess vissza. Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy mire hazaérek, egyikünk se dohányozzon. Majd megkérem VIP-et, hogy időnként ellenőrizzen. ;)
Űrnyúlnak: Hiányzol!
* közérdekű: De komolyan, tök jól érzem magam. De amitől még jobban lettem, az volt, amikor a doki megmondta, hogy mikor akar szabadon ereszteni: a következő út első sea day-én. Vagyis ma, pénteken még hazafelé tartunk Jax-be, ma sea day van, holnap megérkezünk, délután felszáll az új bagázs, és a következő sea day vasárnap van! Még két teljes nap láblógatás vár rám. :)))