06/12/09 – Sea Day – T-minus 28 days
Kedves phman! Először is bocs, hogy ennyi ideig kellett várnod a válaszra. (Tanács mindenkinek, aki Carnival hajóra jönne: amikor készülődtem odahaza, összepakoltam az egész digitális életemet egy külső winchesterre, gondolkodtam, milyen filmeket, sorozatokat akarok még letölteni, hogy megnézhessem őket kint, szelektáltam a könyveket, hogy ne cipeljek túl nagy súlyt, mégis legyen mit olvasnom a szabadidőmben. Ma már csak visszakérdeznék, ha akkori önmagammal beszélnék: a mimben!? A szabadidő mint olyan egy létező, de elvont fogalom a hajón – mindenki ismer legalább egy embert a személyzetből, akinek már volt egyszer olyan.)
Szóval, a tapasztalatról: valóban, nem voltam fotós, újságíró voltam. Eközben persze fotózgattam is, úgyhogy amikor az ügynökségnél azt kérték, állítsak össze egy kisebb portfoliót a képeimből, akkor elővettem a legutolsó Internethajó rendezvény mappáját meg a Sybase számára szervezett néhány sajtótájékoztató képeit, amelyeken fotóztam, és azokból válogattam. Ezt még kiegészítettem egy-két jól eltalált privát képpel. És persze hazudtam, mint a vízfolyás, amikor a tapasztalatról volt szó (bár egyszer valóban fotóztam már esküvőt, igaz-e, Lackóm? :). De megnyugtatlak, még ez is túl sok ide. Meggyőződésem, hogy aki valaha is foglalkozott profi szinten fotózással, az jobban szenved majd itt, mint én, mert ennek, ami itt folyik, köze nincs a fotográfiához: ez csak egy képgyár. Ha jómunkásember vagy, bírod, ha a minőségre akarsz menni, kínlódsz, mint én. Ami a fotós tapasztalatnál sokkal fontosabb, az az angol nyelv és a kötetlen, közvetlen személyiség, pontosabban ezek kombinációja, hogy angolul bírj kötetlen és közvetlen lenni. Régebben (pár éve) emiatt nem is kértek semmilyen referenciát – úgyis a college-dzsal kezded a szerződésed, ahol három hét alatt megtanítják az összes Carnival szabványpózt, a portréknál aztán ezeket alkalmazod – meg is voltak lepődve a GMN-nél, akiken keresztül én jöttem, hogy a cég fotós atyaúristene még telefonon leinterjúztatott bennünket, már felvetteket, ahol egy-két szakmai dologba is belekérdezett; korábban ilyen nem volt. (Semmi meredekre nem kell gondolni, tőlem pl. megkérdezte, hogy amikor sajtótájékoztatót fotóztam, hányas ISO-val lőttem általában. Fingom sem volt, úgyhogy azt válaszoltam, hogy általában 200-zal. Na jó, de miért pont annyival. Há', mondtam, mert úgy találtam, hogy az még megfelelő fényerőben, úgy, hogy ne legyen túl nagy a képzaj. Aszonta jóvan.) Összegezve: angol és lazaság bőven legyen a zsebedben, ami tapasztalatból hiányzik, azt mind megtanítják, de az előbbiek nélkül nem leszel sikeres. Ja, és újfent hangsúlyozom: NE gyere ide! :)
Szia, tade! Szóval, örülök! :) De még jobban örülnék, ha leírnád azt a történetet, ami eszedbe jutott a jellemtelen emberekről és az emberismeretről, mert tudod, hogy utálom a félbehagyott mondatokat. :) És persze remélem, hogy írni is fogsz, nemcsak olvasni.
" Azt gondolom, alázatot nem itt kell tanulni, hanem pl. Mozambikban. Valószínűleg lelki békét is ott találna az ember. Itt egyet kell eldönteni: akarsz e pénzt keresni vagy nem." - Namost, ezzel az a baj, hogy a fenti kérdésre én pl. egyértelmű igennel tudok válaszolni, és ezek a gecik mégsem adnak normális fizetést. (Persze még így is többet adnak, mint Mozambikban, ahová szívesebben mentem volna, de ha az embernek anyagi kötelezettségei vannak, mint nekem, akkor sajnos nem jelentheti be, hogy "oké, gyerekek, akkor én most elvonulok egy évre, hogy mire visszajövök, kajakra zen legyek, addig türelem". Ez van. Persze nyilván az sem lehet véletlen, hogy nekem épp ide kellett jönnöm, azt hiszem, ha jól figyelek, itt is megtalálom a válaszaimat. Vagy legalább a megfelelő kérdéseket.)
Kávémeghívás: szerintem Nyua előbb-utóbb csak elnéz Újvárosba, ha más nem, csekkolni a lakásom; beszéljetek meg egy randit a Cityben. Sokat fogtok nevetni.
Üdv, Klaudia! Majd írd meg, melyik hajóra jöttél vissza, és persze, hogy váltottál-e department. (De jó, a department is automatikus tárgyeset!* :)
(* pl. "Kérek 20 deka sajt.")
Tyuki! Tegnap hagytam Neked üzenetet az ajtódon, remélem, örültél neki! :) Nem találtalak, így felhívtam a room service-t, ahol mondták, hogy fél 5-kor kezdesz, és mindez 16.25-kor történt, úgyhogy gondoltam, hogy már fent vagy. Ez volt az első szombati Nassau nélküled, és hiányoztál! :) Bájdövéj, a kabinszámom 617, Deck 2. Mennyibe kerül a ship-to-ship hívás? Mert ezt a kurva telefonkártyát egyszerűen nem tudom hazatelefonálásra használni, már az egységek felét megette az, hogy csörgetek valakit otthon, és vagy nincs válasz vagy félrekapcsol. Akkor inkább eltelefonálom Veled a maradékot.
Írhatsz mailt is (jayphix, gmail) meg ide is. Ja, és jut eszembe, majd át szeretném emelni ide egy írásodat vendégpostként, azt, amelyikben a pincérek mindennapjairól írsz. Hadd táguljon drága szeretteim látóköre.
Ölellek, Szabikám, kapd be! :P
Családnak: Anyut, Lapit, Dédit, Gabust, Klánfőnökéket, Sünit (Kalocsán) és családját, másik Sünit Budapesten, a putinei bandát megkülönböztetett vidámsággal, Toncsit újfent szülinaposként is, egyszóval mindenkit és mindenfelé nagyon sokszor puszilok!
Drágámnak: személyesen. :)
