Azután, hogy (újra) hazatértem, nem terveztem rendszeres frissítésekkel folytatni a Távol a fikától blogot, de ezt egyszerűen muszáj elmesélnem nektek, mert igencsak sírvaröhögős a történet.

Egy barcelonai szállásfoglaláról szól, amit a booking.com-on keresztül intéztem. Egy ukrán kollégámmal utaztunk Barcelonába három napra, hogy az ottani reptérnek – pontosabban az egyik ottani földi kiszolgáló cégnek – tartsunk tréninget. Vagyis egy sima üzleti útról van szó, ilyenből mostanában átlag kéthetente jut egy Európán belül. Bár van segítőm az irodában, aki ilyen esetekben gondoskodik helyettem a szállás- és repülőjegy-foglalásról, újabban rászoktam arra, hogy a szállásfoglalást magam intézzem. Elvégre, ha már a cég fizeti, akkor különösen fontos, hogy olyan szállást válasszak, ahol megfelelő felszereltségű a konditerem, van szauna, uszoda, jó a reggeli stb.

Ezúttal Andrij, a kollégám is rám bízta a választást, azt mondta, neki mindegy, foglaljak egy szobát neki is ott, ahol magamnak. Hamar meg is lett a kiszemelt hotel: 8.8-as értékelés a booking.com-on, egyenesen a belváros szívében, szuperül felszerelt konditerem, jakuzzi és medence a tetőn, tágas szobák, tágas fürdő… ajánlat elfogadva!

Az első intő jel

Megérkezünk és becsekkolunk a recepción. A rövid papírmunkát követően a végtelenül készséges recepciós hölgy átnyújtja a kulcskártyákat, fejenként kettőt. Előzékenyen hozzáteszi, azért kettőt, ha esetleg látogatót szeretnénk fogadni… Hmm, látogatót? Egy négycsillagos hotelben az ilyesmit általában nem támogatják ennyire, csak megtűrik, de mellé kihangsúlyozzák, hogy ilyen esetben plusz egy vendégéjszakát felszámolnak.

Aztán ránézünk a kártyákra és mindkettőnk szemét kiveri két, a szálloda neve alatt diszkréten elhelyezett szó: „hetero friendly”. Egyikünk sem tudja ezt mire vélni, de nem kérdezünk rá a recepcióstól, elvégre ez az ő dolguk, hogyan pozicionálják magukat a piacon. Csak magamban teszek a dolog mellé pár vaskos kérdőjelet, hiszen 2015-ben ez a bigott konzervatizmus már nem igazán számít divatosnak, pláne nem egy menő hotel részéről. Mert mi van akkor, ha én történetesen meleg vagyok? Akkor már nem lesznek „friendly-k” velem? Vagy a foglaláskor ezt is be kellett volna jelölnöm, és akkor még szobát sem adnak? Szóval, fura.

Andrij szerint valami nem stimmel a hotellel, de még nem tudja megmondani, mi az. Szerinte amúgy itt valószínűleg előszeretettel biztosítanak escort szolgáltatást is az utazóknak, azért ez a bizalmas miliő.

A második intő jel

A szobámba belépve felkapcsolódik a lámpa, akarom mondani, „lámpa”, amely így néz ki:

(kattintásra megnyílik - ez esetben ez inkább figyelmeztetés, mint ajánlat)

Namost, az ott, kérem, egy pasi. Meg kellett néznem kétszer, hogy egyszer elhiggyem, de tényleg az; meztelen férfiember. Egy hölgyvendégnek vélhetően tetszene ez a dekoráció, de akkor most vagy én kaptam rossz szobát vagy ez a „hetero friendly” dolog kezd egészen más értelmet nyerni…

Mindenesetre nem sokat tartózkodom ekkor a szobában, indulunk városnézni, de azért lefelé a liftben csak kiböki a szemem ez a hirdetés:

Igen, itt most már határozottan nem stimmel valami.

Az összeomlás

Órákig nem is foglalkozunk a rejtéllyel. Mivel szerencsére sok időnk van körülnézni Barcelona belvárosában, Andrijjal kerékpárt bérelünk a hotel recepcióján és két keréken fedezzük fel a katalán fővárost. (Közbevetőleg: ezt mindenkinek ajánlom, tömegközlekedve-taxizva az élmény a közelébe sem ér ennek.)

A túrázásból visszatérve épp behajtom magam mögött a hotelszobám ajtaját, és eszembe jut, hogy mivel nem fogok kérni másnapra takarítást, akár már most kirakhatnám a „ne zavarj”-táblát a kilincsre. Mozdulat közben megtorpanok: a kilincsen belülről három táblácska függ. A „ne zavarj” és „takarítást kérek” jelzéseket általában egyetlen akasztó két oldalára nyomtatják és azt lehet forgatni. De ahol külön vannak, ott is csak ez a két jelzés van minden szállodában. Itt vajon mi lehet a harmadik?

Nos, ez…

Ha ezt a táblát teszed ki, azzal azt jelzed, hogy más szállóvendégek bekopoghatnak a szobádba - részlet a szálloda tájékoztatójából

A „please disturb” jelzés végre összerakja a fejemben a különálló puzzle-darabokat. Berohanok a szobába, felkapom az asztalról a hotel tájékoztató könyvecskéjét és felcsapom az első oldalon. Spanyol és angol nyelvű köszöntő fogad a hotellánc tulajdonosától, eképpen:

„Az egész egy álommal kezdődött: létrehozni egy szállodát a melegek világának, az én világomnak…”

Óóó, bazmeg… Hát, itt van, feketén-fehéren. Nincs mit tovább tagadni: egy meleghotelben foglaltam szállást.

Mindenféle koncepció nélkül özönlenek ekkor különböző kérdések a fejembe, íme, néhány közülük, a teljesség igénye nélkül:
- Vajon a booking.com ezentúl milyen szállodákat fog ajánlott státuszba rangsorolni nekem, amikor legközelebb szállást foglalok náluk?
- Akkor a recepciós csaj most azt gondolja, hogy Andrij meg én…? Á, persze, hogy azt gondolja, ez teljesen nyilvánvaló - hülye kérdés.
- Te jó isten! És mit gondol Andrij??? Eddig találkoztunk vagy 4-5 alkalommal, beszélgettünk összesen talán negyedórát, jórészt munkáról vagy futásról, semmi személyesről. És most megkért, hogy intézzem én a szállásfoglalást, mire én be is foglaltam magunkat EGY MELEGSZÁLLÓRA, BASZKI!

Az információ hatalom

Frusztrációmat a booking.com ellen fordítom. Hogyan lehetséges az, hogy sikeresen szállást foglaltam egy – a hotel tájékoztatója szerint méltán ünnepelt és messze földön híres – melegeknek szánt szállodában, anélkül, hogy ezt a mellékes körülményt egyszer is megemlítette volna nekem a folyamat során a booking.com? Újra fellapozom a szálloda saját oldalát a weblapon. Hozzáteszem, foglalás előtt mindig elolvasom a The fine print (Az apróbetűs rész) bekezdést, kizárt, hogy ilyesmit ne vettem volna észre. Nos, a magyarázat egyszerű: mert nincs is ott. Az apróbetűsben egyetlen hűdebaromirafontos infó található, hogy a spa szolgáltatások fizetősek. Hát, kösz szépen, tényleg! Erre mindenképpen hasznos volt felhívni a figyelmem. De arra, hogy amikor bejelentkezem a hotelbe, melegnek néznek, arra nem muszáj, minek is?

Aztán később mégis megtalálom a kritikus fontosságú információt az oldalon. A hely szöveges leírásának negyedik bekezdésében található… Amiket én meg nem szoktam elolvasni, mivel ezeket a szállások magukról írják, engem viszont ritkán érdekel a „történelmi belváros szívében, egy árnyas fasorban, a bevásárlóutcákhoz közel található a…” típusú bullshit, általában csak három dolgot nézek meg az adatlapon: - a hotel szolgáltatásai; - képek; - apróbetűs rész (meg persze a szobaár, úgyhogy akkor összesen négyet).

Azért a szállásfoglaló oldal okoz némi derültséget is. A hotelre adott visszajelzéseknél az elsők között egy angol hölgy beszámolóját olvasom: „A foglalás során valahogy elkerülte a figyelmemet az a tény, hogy ezt a hotelt melegeknek ajánlják. Különben biztos nem foglaltam volna be az egyedül utazó édesanyámnak. De ő azt mondta, nagyon élvezte!”

Utózmány

Összességében barcelonai tartózkodásunk minden szempontból pazarul sikerült, és a szállodára sem lehetett semmi panaszunk. Jó, nyilván az első reakcióm nekem is a sokk volt. (Lehet, hogy látens homofób vagyok?) Például, amikor frissiben elmeséltem Krisztának a felfedezésemet - persze visítva nevetett -, rögtön hozzátettem, hogy a fejlemények fényében a legjobb lesz, ha reggeli-beosztást készítünk Andrijjal: 7.30-tól 8-ig ő fog reggelizni, 8-tól 8.30-ig meg én. Mire ő felvetette, hogy ez nem biztos, hogy nyerő ötlet, mivel rólunk már úgyis azt hiszik, hogy egy pár vagyunk, viszont, ha együtt megyünk reggelizni, akkor legalább ezzel is deklaráljuk, hogy már foglaltak vagyunk. (Lássuk be, ebben van ráció, úgyhogy a javaslatot el is fogadtam.)

Mindent összevetve, az élmény inkább váratlan és vicces volt, mintsem kellemetlen bármilyen szempontból. És egyetlen apró momentumtól eltekintve hajlamos is lennék eltenni az egészet a "mókás külföldi kalandok" feliratú dobozba. A dolog, amely fennakadt a morális szűrőmön, az a bizonyos harmadik táblácska...

Eddig a fő érvem, amellyel bármilyen nyilvános fórumon zajló vagy baráti beszélgetésben védelmembe vettem a melegeket és leszbikusokat, az volt, hogy ők pontosan ugyanolyan emberek, mint te meg én, leszámítva az élet egyik részterületét. Az eddigi személyes interakcióim ezt rendre meg is erősítették, a hajón például nagyon sokukkal dolgoztam együtt, szerintem ott a staff negyede meleg volt. Sosem okozott ez semmilyen problémát. Ezért hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ezzel az egész homoszexualitás dologgal történik valami, amikor a személy szintjéről áttevődik intézményesült keretek közé - legyen az csupán egy dedikált hotel. A gondom az, hogy a "please disturb" táblát sehogyan sem tudom harmonikusan hozzáigazítani az "ugyanolyanok, mint te meg én"-képhez. Mi, heterók is kaphatók vagyunk természetesen az alkalmi szexre, még azt sem mondhatom, hogy ez erősen függ attól, hogy kapcsolatban vagyunk-e vagy sem, hiszen sokan vannak - elsősorban férfiak - akiknél ez a kettő teljesen különválasztható. De mi ezt megoldjuk máshogy. Egy üzleti út alatt, egyedül egy szállodában, például odaülünk a bárban szintén egyedül iszogató másik vendég mellé és banális párbeszédeket kezdünk utazásról, munkáról és időjárásról, aztán a metakommunikáció megoldja a többit, ha van mit.
De nem akasztunk táblát a kilincsünkre, hogy takarítást kérünk, ja, és amúgy szívesen kúrnánk idegenekkel.
Ha ez így működik egy meleg hotelben (nincs összehasonlítási alapom, hogy más hasonló helyeken hogy megy, de itt így), akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a meleg közösség a leghatározottabban nem ugyanolyan, mint a heteró közösség. És ezt én sajnálom a legjobban, mert ezzel borul a védelmem (egy része), meg persze, gondolom, azok a melegek, akik most ezt olvassák és megbélyegezve érzik magukat, holott nem ők üzemeltetnek szállodát Barcelonában, és, ha tennék, akkor sem így tennék. Tőlük elnézést kérek a (felületes) ítélkezésem miatt, de számomra ez volt a legelgondolkodtatóbb a "please disturb" jelzésben.

Az mellékes, hogy a dekoráció és az erőltetett tematika is épp csak egy kicsivel volt több annál, mint ami még ne lett volna tolakodó (a meztelen pasis lámpa a szobában, a hirdetések a liftben, szexi férfi alsóneműk a recepció mellett egy vitrinben, sőt, még a párnámon is olyan szórólap fogadott, hogy töltsek le egy ingyenes gay appot, mert tök könnyű lesz vele ismerkednem). De ez egyrészt könnyen lehet csupán az én ízlésem, míg másnak ez fel sem tűnt volna, másrészt meg ez akkor is egy melegeknek szánt hotel, még ha én nem is tudok róla előre, tehát itt ne akadjak fenn ilyeneken, mert itt most én vagyok az a kisebbség, amelyiknek illik toleránsabbnak lennie.
De a "please disturb", az valahogy más, az nem a díszlet része, nem pusztán a hangulathoz tartozik. Az egy lefektetett eljárás valamire, ami a többségi társadalomban máshogy működik. Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok hozni mellette, az, hogy a táblás módszer kevésbé terheli meg a májat - két heteró idegennek az esetek többségében előbb jelentős mennyiségű alkoholt kell elfogyasztania a bárban, mire összehoznak egy egyéjszakás szállodai kalandot.