Kedves barátok, családtagok, ismerősök, ismerősök ismerősei, blog(ok) olvasói és mindenki, aki szurkolt nekünk: köszönjük a megtisztelő figyelmeteket, a buzdítást és szeretetet! Sajnos, ahogy a címből már kitalálhattátok, az Út végéről jelentkezünk. Az út végét pedig úgy hívják, Dolná Krupá, vagyis…

Reggel fél nyolc, ébredés az Üvegtigrisben, tele szúnyogcsípésekkel, de még mindig az esti nevetésekkel és jókívánságokkal a fülünkben. Házi kolbászt és fehér kenyeret ettünk reggelire, a tőlünk 15 méterre termesztett ízes paradicsomokkal és paprikákkal kísérve, falusi vízzel leöblítve. Mindegyiket…

Érsekújvárt elhagyva rátértünk Szlovákia Legkeskenyebb Főútjára, amely sajnálatos módon egyben a kamionok által legkedveltebb is. Sellye előtt jöttünk már ilyen forgalmú úton, a különbség annyi, hogy ott a padka annyira széles volt, hogy akár egymás mellett is baktathattunk, ott csak a zaj volt…

Mielőtt fejest ugranánk a második és harmadik nap (összevont) beszámolójába, hadd utaljak még vissza két rövid gondolat erejéig az első napra. Aztán persze  haladunk tovább. 

- kérdezte G. valahol még az út legelején, hogy aztán alig tizenpár kilométerrel később, Pomáz centrumában rögtön választ is kapjon a kérdésre. Fognak.

Valószínűleg el fogom majd mesélni, hogy milyen volt az első napunk - de holtbiztos, hogy nem ma.

Mindenképpen történelmi jelentőségű bejegyzést olvashattok. Egyrészt, mert nem a jogos tulajdonos írja eme posztot, hanem én a tiszteletbeli hugica. :) Másrészt az előbb említett neméppennormális (mindjárt megmagyarázom) bátyó, és vele a párom épp az imént indultak el gyalog Prágába.