Külpolitikai (innen nézve belpolitikai) rovatunkban a múlt heti uralkodóváltás* fényében ezúttal egy Katar gazdasági múltját és felvirágzásának körülményeit elemző olvasmányt adunk közre. A cikket nagy szeretettel köszönjük Dobos Balázsnak, valamint a Békéscsabai Sajtófigyelő Szolgálatnak (röviden: édesapám). Az írás a megszokottnál hosszabb ugyan és néhol hasonló módon ismétel, mint a teleshopos reklámok, de ettől eltekintve nagyon hasznos olvasmány, jó szórakozást kívánok hozzá!
* Múlt kedden az ország emírje, Sheikh Hamad bin Khalifa al-Thani - az arab világban szokatlan módon még életében - átadta a hatalmat fiának, Sheikh Tamim bin Hamad al-Thaninak. Mivel az ifjú emírt apja már régóta (konkrétan azóta, mióta elsőszülött fia 2003-ban bejelentette, hogy lemond az öröklésről) bevonta a politikába, a lépés lényegében nem volt váratlan, és mind a katariak, mind a nemzetközi közvélemény bízik abban, hogy Tamim herceg apja pragmatikus és nyugatbarát külpolitikáját fogja továbbvinni. Igaz, aggódó hangokat is hallani, elsősorban amiatt, hogy az új uralkodó szoros kapcsolatot ápol az iszlamista Muszlim Testvériséggel, és emiatt talán kevésbé lesz liberális, mint apja volt. Aminek a szomszédos Szaúd-Arábia nyilván örülne, de a többi Öböl-ország vélhetően kevésbé - ráadásul Katarnak sem érdeke, ha például focivébét akar rendezni. De ezt majd meglátjuk a következő években. Addig is tekintsünk vissza a közelmúltra.
* * *
Dobos Balázs
Katar, a gázzal hajtott gazdaság
Katar, az Arab-félszigeten található, az Öbölbe mélyen benyúló, apró emirátus, amelyet Szaúd-Arábia határol. A mintegy 850 ezer főnyi lakosságának jó része bevándorló, illetve külföldi vendégmunkás, és a népesség közel fele a fővárosban, Dohában él, amely minden tekintetben az ország központja. Az emirátust az 1800-as évek közepe óta az al-Thani dinasztia irányítja, a jelenlegi emír, az 1995-ben egy vértelen puccsal saját apját megdöntő Hamad bin Khalifa al-Thani.
Egészen a huszadik század közepéig a fő bevételi forrást a gyöngyhalászat és a kereskedelem jelentette, majd a félsziget többi államához hasonlóan az újonnan felfedezett olajkészletek adtak lökést a gazdaságnak. Az 1980-as évek végére ugyanakkor a kitermelhető olaj mennyisége jelentősen lecsökkent, a bevételek elmaradása pedig már-már az uralkodó család legitimációjának egyik legfontosabb aspektusát, a magas életszínvonalat és szociális ellátórendszert veszélyeztette.
Az 1971-ben, a britektől való függetlenedés évében felfedezett hatalmas földgázlelőhely, az Északi Mező kitermelése, a kezdeti nehézségek után mára a világ egyik leggazdagabb államává tette Katart. Ez a rendkívüli jólét, valamint az apjánál pragmatikusabb és nyitottabb Hamad bin Khalifa ügyes politikája révén Katar egyfajta mintaállammá változott, amit látványosan fémjelez az arab világon átváltoztató forradalmi hullám elmaradása, marginalizálódása Katarban, valamint a 2022-es futball világbajnokság rendezési jogának elnyerése. Az országban ma a vásárlóerő paritáson számolt GDP a világon az egyik legmagasabb, mintegy 170 000 dollár/fő, a növekedés üteme pedig 2010-ben a világon a legmagasabb, 16,7%-os volt.1 Ezekért a látványos eredményekért azonban igencsak megszenvedett ez az apró ország, és további kihívásokkal is szembe kell néznie.
1 Economy – Qatar, The World Factbook, CIA, https://www.cia.gov/library/publications/ the-world-factbook/geos/qa.html, utolsó letöltés: 2011. július 3.
Folyékony függetlenség
1971 minden bizonnyal az egyik legfontosabb év a katari történelemben, az országnak ekkor sikerült végleg függetlenednie a britektől, és ugyanebben az évben tárta fel a Shell energetikai konszern a hatalmas földgázkészleteket, az ún. Északi Mezőn. Ekkor azonban még nem tulajdonított az apró félsziget vezetése, az al-Thani család,2 az Öbölbe benyúló sivatagos rész alatti kincsnek különösebb jelentőséget. Akkoriban minden az olaj körül forgott. Az 1970-es években még alig több mint 130 000 lakossal rendelkező ország bővelkedett az olajbevételekben (1974-ben elérte az évi 2 milliárd dollárt is), az életszínvonal viszonylag magas volt (nem voltak jövedelemadók, ingyen hozzáférést biztosított az állam a közművekhez stb.). Katar külpolitikája is meglehetősen korlátozott volt ekkoriban, hiszen gyakorlatilag Szaúd-Arábia szatellitállama volt. Mindez jó egy évtizedig így is maradt, azonban az 1980-as években az olajkitermelés drámaian visszaesett, ami az állami bevételek gyakorlatilag egyetlen forrását is szinte elapasztotta. Ekkor ismét a figyelem középpontjába került a világ legnagyobb földgázmezője, a szinte felfoghatatlanul hatalmas készleteket rejtő Északi Mező/Dél-Pars mező. Ez a hatalmas készlet, amelynek bizonyított nagysága mintegy 50.000 milliárd köbméter, Irán és Katar között oszlik el.3
A katariak alapvetően kétféleképpen szerették volna hasznosítani a földgázt: vezetéken a szomszédos arab országokba, míg cseppfolyósított formában egyéb piacokra, elsősorban Japánba terveztek exportálni. 1984-ben létre is hozták az első céget, a Qatargas-t amelynek az LNG infrastruktúra kiépítése a szállítások előkészítése lett volna a feladata. A cégben a katari állami olajvállalaton (QGPC) kívül a British Petrol és a francia Total vettek részt. A történelem azonban keresztülhúzta - nem utoljára - az emír számításait. Az iraki-iráni háború ekkor ért legbrutálisabb szakaszába, amely során szaúdi és kuvaiti olajtankereket is elsüllyesztettek. Márpedig egy LNG tanker akkoriban 250-300 millió dollárba is kerülhetett, ami egy olajtanker árának a kétszerese. Márpedig nem igen akad olyan befektető, aki ilyen válság sújtotta régióba küldené méregdrága befektetését. Másrészt ekkoriban a potenciális felvevőpiacnak számító Japánban is stagnált az energiakereslet (ekkor még főként Indonéziából importáltak földgázt).
Mindeközben a vezetékes projekt is kisiklott, ugyanis az 1981-ben alapított GCC-n4 belül meglehetősen súlyos konfliktusok támadtak, tehát sem a politikai sem a gazdasági légkör nem tette lehetővé a szomszédos országokba az exportot. A másik fontos felismerés, ami ekkoriban megszületett az ország vezetésében, hogy az olyan szövetségesek, mint Szaúd-Arábia képtelenek lennének megvédeni a kis emirátust egy esetleges támadástól. Jól látták ugyanakkor, hogy ha egy jelentősebb hatalomnak tudnának földgázt szállítani, az egyszerre jelentene komoly bevételt és katonai védelmet is. A „tanker háború” kezdeti szakasza után ugyanis az Egyesült Államok hadihajói kísérték a kuvaiti olajtankereket, ez pedig követendő példaként szolgált Katar számára is. A félelmük ráadásul igencsak megalapozott volt, ugyanis a térképre pillantva jól látszik, hogy az Északi Mező gyakorlatilag határos az Iránhoz tartozó, szintén hatalmas Dél Pars mezővel, ami komoly feszültségforrást jelentett a két ország között.5
A sorozatos pénzügyi nehézségek után, végül a '80-as évék végén kezdődhettek meg a munkálatok az Északi Mezőn. Az addigra meglehetősen rossz anyagi helyzetben lévő QGPC egy igen innovatív finanszírozási formával állt elő: mivel a földgáz kitermelése még el sem kezdődött, ezért a hitelek fedezetéül a jövőbeni olajszállításokat ajánlották fel. Végül 1991-ben, 20 évvel a függetlenség kivívása és a mező felfedezése után megindulhatott a földgáz kitermelése. Mindez egybecsengett az emír törekvéseivel, hogy kikerüljön a szaúdiak árnyékából, hiszen a földgázkitermelés a környező arab országokban gyakorlatilag elhanyagolható volt (még ma is csak kibontakozóban van), tehát Katar ezáltal jobban tudta érvényesíteni akaratát, gazdaságilag és külpolitikailag is függetlenebbé válhatott. Az LNG projekt előtt ugyanakkor további, elsősorban pénzügyi és technológiai akadályok tornyosultak, főként miután a BP kiszállt az üzletből. Ez hatalmas csapás volt a Qatargas számára. Érdekes módon a katari gázüzletet végigkísérték a „függetlenedési törekvések”, ugyanis az amerikai óriásnak, a Mobil-nak (később ExxonMobil) ekkoriban Indonéziában támadtak gondjai, tehát új befektetési területet keresett magának, míg a felvevőpiacnak kiszemelt Japánban a Chubu Electric keresett olyan zöldmezős gázforrást, ahol ő lehet az első számú vásárló, így megerősítve pozícióját a japán piacon. Ennek a hármas nagy találkozásnak az eredményeként 1994-ben végre megkezdődhettek a Qatargas terminál építkezései, egyúttal előkészítették a másik nagy LNG projektet, a RasGas-t is.6
1995-ben azonban komoly változások történtek Katar életében, ugyanis a trónörökös, Hamad bin Khalifa al-Thani apja távollétében magához ragadta a hatalmat. Ez azonban nem jelentett problémát az LNG projekt szempontjából, sőt, az apjánál jóval progresszívebb, Nyugat-barátabb új uralkodó igyekezett minél hamarabb sikerre vinni a projektet. Végül 1997-ben indulhatott útjára az első földgázszállítmány, az Al-Zubbarah nevű tanker fedélzetén, Japánba.
Mindeközben a szomszédos országokba irányuló vezetékes földgázszállítás terve meghiúsulni látszott, ugyanis Katarnak szinte minden szomszédjával voltak területi vitái.7 További feszültségeket okozott, hogy a katari vezetés Izraellel is igyekezett gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, sőt, még egy oda irányuló földgázvezeték terve is felmerült. Ez azonban nem valósult meg, és talán csak a Nyugat szimpátiájának elnyerésére irányuló kísérlet volt. Ennek ellenére ez a lépés roppant mód zavarta a többi GCC tagállamot, mindenekelőtt Szaúd-Arábiát.
Végül mégis elkészült egy kisebb vezeték, amelyen az Egyesült Arab Emirátusokba és Ománba szállítanak gázt a tenger alatt, tehát teljes mértékben kizárva a szaúdiakat. Ennek volumene azonban eltörpül az LNG export mellett, amely az 1990-es évek második felétől ténylegesen a katari külpolitika egyik sarokkövévé, függetlenedési törekvéseinek zálogává vált. Katar mostanra gazdaságilag és katonailag is megerősödött, és minden lehetőséget megragad, hogy ezt hangsúlyozza is. Az elmúlt hónapok eseményeiben, az arab országok tavaszi felkeléseiben rendkívül komoly szerepe volt a katari hírtelevíziónak, az Al-Jazeerának, amely legtöbbször a nagy nyugati sajtóorgánumokat, mint a CNN, vagy a BBC megelőzte és korábban, közelebbről számolt be az eseményekről, sokak szerint egyúttal formálva is azokat. Szintén komoly jelzésértéke van annak, hogy a líbiai civilek védelmében indított szövetséges légicsapásokhoz az Egyesült Arab Emirátusok mellett Katar is csatlakozott, és légiereje több gépét is felajánlotta a hadműveletekhez.8 Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy monarchikus berendezkedése ellenére a felkeléseket is megúszhatja az al-Thani dinasztia, hiszen a tunéziai, az egyiptomi, vagy éppen a bahreini tüntetésekhez hasonló jelentőségű megmozdulásokról Katarból nem igazán hallhattunk. Így a szomszédos Bahreinnel ellentétben a térség vezető államaként tetszelgő szaúdiak katonai segítségére sincs szükség, hiszen a GCC egyik legnyitottabb államaként, úszva a hatalmas földgáz-bevételekben, a „gázdollárokban” sikeresnek tűnik a közel húsz éve útjára indult függetlenedés Szaúd-Arábiától, és Katar továbbra is, sőt egyre inkább a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok stabil partnerének tűnik. Az elmúlt két évtizedben tehát a földgáz valóban, alapjaiban változtatta meg Katar külső- és belső viszonyait, illetve gazdaságát.
2 Katar 1868-as alapítása óta az al-Thani család tagjai adják az ország emírjeit. Gyakorlatilag a britektől való függetlenedés óta Khalifa bin Hamad al-Thani vezette az országot, amíg egy vértelen puccsal a fia, Hamad bin Khalifa al-Thani át nem vette az uralmat. Bár apja kezdte el, mégis az ő uralma alatt vált a viszonylag szegény arab államból, a világ vezető LNG exportőrévé Katar.
3 The world's largest non-associated gas field, International Gas Union, http://www.igu.org/html/wgc2006pres/data/wgcppt/pdf/WOC Working Committees/WOC The worlds most significant gas fields/1.1CS.03.pdf, 6. oldal, utolsó letöltés: 2011. április 15.
4 Foundations and objectives, The Cooperation Council for the Arab states of the Gulf, http://www.gcc-sg.org/eng/index895b.html?action=Sec-Show&ID=3, utolsó letöltés: 2011. április 15.
5 Kohei Hashimoto – Jareer Elass: Liquefied natural gas from Qatar: the Qatargas project In: Natural gas and geopolitics : from 1970 to 2040, Cambridge University Press, 2008, 234 – 265. oldal
6 Kohei Hashimoto – Jareer Elass: Liquefied natural gas from Qatar: the Qatargas project , 252. oldal
7 Szaúd-Arábiával kisebb fegyveres összetűzések is voltak, míg a Bahreinnel való vitában a Nemzetközi Bíróságnak kellett döntenie. Végül 2001-re sikerült Katarnak mindkét szomszédjával rendezni a határvitákat. Qatar v. Bahrain, International Court of Justice, http://www.icj-cij.org/presscom/index.php?pr=234&pt=1&p1=6&p2=1, utolsó letöltés: 2011. április 2.
8 Four Qatari planes to join Libya operations soon, Reuters, http://www.reuters.com/article/2011/03/20/libya-qatar-france-idUSLDE72J0KR20110320, utolsó letöltés: 2011. április 15.
A katari gazdasági csoda
Katar gazdasága az 1980-as évek második felétől indult látványos hanyatlásnak, az olajkitermelés folyamatos csökkenése, valamint a világpiaci árak esése drámai hatással járt az igen egyoldalú gazdaságszerkezettel bíró „mini petroállam” számára. A jóléti kiadásokat megnyirbálták, az adókat és a közmű tarifákat emelték, ami már a dinasztia, leginkább a jóléten alapuló legitimációját veszélyeztette. Ahogyan azt már korábban említettem, a helyzetet alapvetően az 1990-es évek második felétől kibontakozó nagyívű földgáz kitermelési és cseppfolyósítási program változtatta meg, olyannyira, hogy bő egy évtizeddel később már Katar a világ legnagyobb LNG exportőre, évi több mint 50 milliárd köbméterrel,9 ami egyúttal szinte felfoghatatlan jólétet biztosít a kicsiny félsziget lakóinak. Ma Katar az egy főre jutó GDP tekintetében a világ élvonalába tartozik,10 ehhez ráadásul egyre szélesedő polgári jogok, a térség többi államához képest alacsony szintű korrupció, felelős, piacbarát fiskális és monetáris politika társul. Ezek együttesen egyfajta mintaállammá tették Katart.
Mint általában az Arab-félsziget olajtermelő országai esetében, itt is a gazdaságszerkezet egyoldalúsága okoz problémákat, ugyanakkor Hamad bin Khalifa al-Thani emír és környezete sokat tesz a diverzifikációért. Ennek talán legékesebb bizonyítéka a fővárostól, Dohától néhány kilométerre található Education City11 elnevezésű oktatási, kutatási komplexum. A térségben egyedülálló „városban” a kisiskolásoktól kezdve az egyetemistákon át a kutatókig mindenki megtalálhatja számítását, ugyanis helyi iskolák és kutatóközpontok mellett a világ több vezető egyeteme, így a Cornell University, a Georgetown University, vagy éppen a Carnegie Mellon University nyitott fiókiskolát Katarban. Az Education City-ben tehát koncentráltan, egy helyen zajlik megannyi tudományterületen az oktatás és a kutatás, ami a többi GCC országból is vonzza ide a tanulni vágyókat és a kutatókat. A sokszínű portfóliójának köszönhetően az Education City hosszú távon valóban elősegítheti a katari, és akár a térség többi petro-országának gazdasági diverzifikációját, és a társadalmi nyitást, amihez az egyetemek nemzetközi jellege is hozzájárul.
Mivel az ország óriási erőforrásokkal rendelkezik – bár a földgáz a hangsúlyosabb, emellett azért még a kőolajkészletek sem elhanyagolhatóak – értelemszerűen a rendkívül energiaigényes ágazatok is prioritást élveznek, ilyen a petrolkémiai, a műanyag ipar, valamint a földgáz cseppfolyósításán túl, annak üzemanyaggá történő átalakítása12 is hangsúlyos Katar gazdaságában.
Fontos különbségek fedezhetőek fel tehát Katar és a szomszédos államok, mint például a szintén liberálisabbnak számító Dubai, vagy Abu Dzabi gazdaságában. Utóbbiak elsősorban a turizmusra, pénzügyi szolgáltatásokra és az építőiparra alapoznák az olajkorszak utána gazdaságukat, míg a katari vezetés, bár ezek a szektorok is fontosak, de inkább az oktatásra, az innovációra, a vegyiparra, valamint az energiaiparra helyezi a hangsúlyt. Az ingatlanszektor ugyan nem kerülhette el a válságot, a csökkenő bérleti díjak és a leálló beruházások miatt a gyengélkedése a mai napig is folytatódik.13 A katari stratégia ennek ellenére is kifizetődőnek látszik. A Dubai World pénzügyi gondja például megrengették az emirátust, amely komoly hitelekre szorult, finanszírozása ugyanakkor jelentősen drágult.14 Ezzel szemben Katar ma is élvezi az olcsó hiteleket, amelyeket a rendre szufficites költségvetésnek köszönhetően gyorsan törleszteni is tud.
Összességében elmondható a katari gazdaságról, hogy az elmúlt évtizedben tapasztalt robbanásszerű növekedés még a válság évei alatt sem torpant meg, ezáltal pedig világviszonylatban is rendkívüli jólétet tesz lehetővé állampolgárainak. Az ország vezetése piacorientált gazdaságpolitikát folytat, nagy hangsúlyt helyez az oktatásra, kutatásra és innovációra, valamint hatalmas befektetéseket hajt végre az energetikai szektorban, elsősorban az ország fő bevételi forrását jelentő földgáz kitermelésében és cseppfolyósításában. Ennek pedig globális hatásai is vannak.
9 Natural Gas: Trade Movements 2009, Statistical Review of World Energy 2010, BP, 31. oldal, http://www.bp.com/liveassets/bp_internet/globalbp/globalbp_uk_english/reports_ and_publications/statistical_energy_review_2008/STAGING/local_assets/2010_downloads/ statistical_review_of_world_energy_full_report_2010.pdf, utolsó letöltés: 2010. április 15.
10 Qatar, International Monetary Fund, http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo /2010/01/weodata/weorept.aspx, utolsó letöltés: 2010. április 15.
11 Education, Qatar Foundation, http://www.qf.org.qa/education, utolsó letöltés: 2010. április 15.
12 Gas to liquids (GTL): Egy olyan finomítási eljárás, amely során a gáz halmazállapotú szénhidrogéneket, például a metánban gazdag földgázt dízellé vagy benzinné alakítják.
13 Mirza Adal: Keeping Qatar's star shining In: Middle East Economic Digest, 2010/6, 20. oldal
14 Dubai's debt crisis jolts markets, MSNBC, http://www.msnbc.msn.com/id /34172730/ns/business-world_business/, utolsó letöltés: 2010. április 15.
Lehetőségek és kihívások
Katar elmúlt negyven évét áttekintve láthatjuk a folyamatot, ahogyan az Arab-félsziget apró, a szaúdi olajdominanciájától szinte észrevehetetlen állama mára a világ egyik legfontosabb energia-, legnagyobb LNG exportőrévé vált. Az olajkitermelés csökkenése miatti gazdasági visszaesés és a szociális háló megrendülése miatti elégedetlenség, az iraki-iráni háború keserű tapasztalatai, a GCC-ben való csalódások, valamint a sorozatos határviták a szomszédos államokkal mind-mind arra késztették a katari emírt, hogy kiutat találjon, elszakadva az olajtól, új bevételi forrásokat, és ami talán még fontosabb, új szövetségeseket keressen. Katar, az energiára éhes Japán és az új befektetési lehetőségeket kereső amerikai energiakonszernek pedig egymásra találtak, új fejezetet nyitva Katar történetében.
Mára Katar a világ egyik legnagyobb földgáz exportőre, ami rendkívüli jólétet biztosít állampolgárainak, sőt, az olyan mintaberuházásoknak köszönhetően, mint a részletesebben is bemutatott Education City, mára a régió egyik fontos gazdasági és tudományos központja is. A nemzetközi színtéren pedig épp ezekben a hónapokban „debütál”, hiszen az Egyesült Arab emirátusok mellett Katar csatlakozott a Líbia elleni katonai akcióhoz, több harci repülőt is bevetve. A sport fejlesztése is prioritás, elég csak a világszerte elismert utánpótlásképző Aspire Akadémiára15 gondolni, az erőfeszítések leglátványosabb elismerése pedig a 2022-es futball világbajnokság rendezési jogának odaítélése Katarnak.16 Emellett fontos megemlíteni az Al-Jazeera hírtelevíziót17 is, amely folyamatos jelenlétével, frissességével és professzionalizmusával nem csak sokszor lekőrözte a nagy nyugati konkurenciát, mint a BBC vagy a CNN, hanem valódi segítséget is jelentett az autoriter rezsimek ellen küzdő felkelőknek. A történeti áttekintés, az országról szóló statisztikák, valamint a QatarGas és a RasGas cégek éves jelentéseinek, beszámolóinak elemzése után tehát bátran kijelenthetem, hogy a mai Katar jórészt a földgáz és az édesapját a trónon váltó Hamad bin Khalifa al-Thani pragmatizmusa révén lehet a világ egyik leggazdagabb, és egyre befolyásosabb állama.
A földgáz pedig a továbbiakban is egész biztosan meghatározó marad Katar számára. Egyrészt a meglehetősen sikeres diverzifikációs törekvések, mint a kutatás-fejlesztés, a turizmus és szolgáltatások, valamint a vegyipar és petrolkémiai ipar megerősítéséből származó bevételek ma még meg sem közelítik az LNG jövedelmeket, másrészt erre nincs is igazán szükség jelenleg, tekintve a hatalmas, kitermelésre váró készleteket. Ami pedig a keresleti oldalt illeti: a közelmúlt eseményei Japánban, a fukusimai erőműben történt szerencsétlenség, és az annak nyomán sokakban, sokfelé kialakult atompánik18 további keresletet generálhat a legtisztább fosszilis energiahordozó iránt.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a folyamatosan változó nemzetközi politikai és gazdasági környezet által támasztott kihívásokról sem. Amennyiben el akarja kerülni az uralkodócsalád a bahreinihez hasonló megmozdulásokat, biztosítani akarja legitimációját, további erőfeszítésekre és nyitásra lehet szüksége, mint ahogy a gazdaság további diverzifikációja is elkerülhetetlennek látszik.19 A pragmatizmus azonban eddig is kifizetődő volt, és minden bizonnyal az is marad.
15 Academy for Sports Excellence, Aspire, http://www.aspire.qa/, utolsó letöltés: 2011. július 3.
16 2022 FIFA World Cup Qatar, FIFA, http://www.fifa.com/worldcup/qatar2022/index.html, utolsó letöltés: 2011. július 3.
17 About Us, Al Jazeera, http://aljazeera.com/aboutus/, utolsó letöltés: 2011. július 3.
18 Gondoljunk csak Németországra, ahol a központi kormányzat elrendelte a 30 évnél régebbi reaktorok működésének azonnali felfüggesztését, és kivizsgálását. Ez egyrészt az áram árának növekedéséhez, valamint a megtermelt mennyiség jelentős csökkenéséhez vezet. Sokatmondó tény, hogy az eddig energiaexportőr Németország villamosáram vásárlására szorult Franciaországtól és Csehországtól. További fejlemény, hogy a parlament megszavazta az összes atomerőmű 2022-ig történő végleges bezárását, ez pedig mindenképpen rendkívüli következményekkel fog járni.
19 Az olaj- és földgázszektor ugyanis még mindig a teljes GDP 50%-át, valamint a kormányzati bevételek több mint 70%-át biztosítja.
