17/11/09 – Nassau, BS - T-minus 47 days
Lássuk, hány napot is kell összefoglalnom röviden, címszavakban: négyet, ötöt? Nos, itt lényegében semmi sem változik, viszont már fél hónap eltelt abból az ominózus kettőből, amelynek végén a megváltást várom. A munkára most nem fecsérelnék túl sok szót, hiszen mostanra már tudjátok, mit és hogyan csinálunk, és ebben, mint írtam, tényleg semmi változás. Ötnapos út, ötnapos út, négynapos út - Freeport/Nassau, Half Moon Cay/Nassau, Key West/Nassau - dining room, portré, gangway... néha galéria. Ebben az életciklusban élünk mink itt.
A múltkor volt egy igazán csodálatos napom Half Moon Cay-n, erről kaptok majd képeket is, amint lehetőségem lesz feltölteni őket, bár a valóság gyatra mása képtelen lesz számotokra közvetíteni azt a mindent elsöprő nyugalmat, amit a tökéletesen átlátszó, türkizszínű víz meg a vakítóan fehér puha homok együttes jelenléte kivált az emberből. Meg persze a teljességhez kell egy nyugágy is. Vagy egy vízen lebegő matrac. Összefoglalva: Half Moon Cay bizony odabasz.
Ettől a hosszú délutántól a bícsen sikerült annyira feltöltődnöm, hogy aznap este a portéállomásomon szerintem az ittlétem legjobb képeit lőttem. Ez részben visszaigazolást is nyert egyrészt az eladásokból, másrészt abból, hogy három amerikai csajtól, akik onnantól kezdve minden este visszajártak hozzám fotózkodni, megkaptam az első borravalómat, 15 dollárt. Meg az emailcímeiket. ;)) (Nyugalom, Drágám, nincs miért aggódnod - még zöldkártyáért sem vállalnám be. :) De hát mit csináljunk, jóképű is vagyok meg humoros is, így hát ez teljesen természetes reakció a részükről. :)
A legutolsó cruise-unk szintén hozott bónuszpénzt, ezúttal olyan magasan hoztuk a szintet, hogy fejenként 60 dollárt kaptunk. Elhatároztam, hogy ebből már tényleg luxusra fogok költeni, úgyhogy vásároltam egy telefonkártyát. Egyszer sikerült vele hazatelefonálnom a Mézesfehérbe, viszont Nyuszikám, Téged hiába hívlak három napja, sosem vagy elérhető. :((( Azért nem akartam sms-t küldeni, mert meglepetésnek szántam, hogy egyszercsak felcsöröglek. :)
Ja, tényleg, és nem is tudtam volna sms-t küldeni, mert három napja nincs térerőm, a tengeren sem, ahol eddig volt. (Közbevetőleg: Anyu, be van fizetve a telefonszámlám? Talán amiatt nincs kapcsolat.)
Ha már az anyagiak szóba kerültek, végre legalább látom az értelmet az itteni szopás mögött: a héten sikerült átutalnom 1200 dollárt az otthoni számlámra (egyhavi fizetésem), úgy, hogy még maradt is költőpénzem, így most két hónapra rendezve van a lakásom törlesztése, ami a kiutazásom előtt egy rendszeresen jelentkező nyomasztó érzést generált. Végre elkezdhetek gyűjteni a kintlévőségeim rendezésére.
Ja, és itt következik egy kis cinkos összekacsintás: másfél hónapot kellett várni arra, hogy előbújjék a híres/hírhedt magyar lelemény, úgyhogy csak megtaláltam a módját annak, hogyan tudom felturbózni ezt az arcpirítóan alacsony bérezést. Részletekbe érthető módon itt nem bocsátkoznék, legyen elég annyi, hogy mostantól keresek egy kis mellékest is. ;) Ó, és a minap támadt egy másik zseniális ötletem, csak az némi befektetést igényel: át fogom variálni a Carnival feliratot Carnivore-ra (húsevők), a logóra cápafogakat rakok, mindezt pólóra nyomatom és azokat fogom árulni a személyzetnek. 
Mivel mindenki egybehangzóan utálja ezt a kibaszott céget, szerintem venni fogják, mint a cukrot. :))
Hát ennyit mára, ma az éjszakát (kivételesen) Nassauban töltjük, holnap indulunk vissza Jacksonville-be. Vigyázzatok magatokra.
