13/10/09 – Key West, FL

Elöljáróban magyarázat a címhez: Az idézett mondat Feritől, az erdélyi magyar pincérsráctól származik, és mintegy félórája hangzott el. A Crew Bar előtti nyitott fedélzeten ültünk és magyar nótákat énekeltünk – Szabi és Peti a két másik pincér ekkor már négy üveg boron volt túl, úgyhogy mosolygósra itták magukat; mivel én éjfél után végeztem, így esélyem sem volt csatlakozni – szóval, ebbe az idilli hangulatba csörtetett be a jóval utánam érkező Feri a fenti mondattal. Ezen percekig nyerítve röhögtünk, amikor megpróbáltuk elképzelni, hogy melyik lehet még az a helyzet, az a kontextus, ahol egy ilyen mondatnak még értelme van – a Föld bármely pontján.
Azonnal éreztem, hogy megvan a mai címem.

A mai nap egyébként felettébb eseménydúsra sikerült. Á, felettébb egy frászt – a szokásos módon volt eseménydús:
Reggel 7.30-kor Gangway shootinggal kezdtem. (Elnézést a blogban feltűnően szaporodó terminus technicusokért, ugyebár 7/24 idegennyelvű környezetben vagyok, könnyebben jönnek ezek, de természetesen igyekszem megmagyarázni őket: gangwaynek nevezik azt, ahol az utasok leszállnak erről a kurva hajóról – nem is tudom, mi egyébként a magyar neve: híd? Átjáró? Na, szóval ilyen korlátos geci a hajóról a partra, tudjátok. A shooting az meg értelemszerűen fotózás.) Vagyis fotóztuk az utasokat, amint Key Westen kikötve elhagyják a hajót. Reggel 7.30-tól. (Ismertek engem – képzeljétek el.) 11.30-ig. A tűző napon... Isteni program.

Ami tartotta bennem a lelket, az az volt, hogy tudtam, hogy utána 15.50-től kezdődik a következő programom, és mivel mára semmilyen idióta safety training nem volt betervezve, ahol megtanítottak volna szakszerűen kezet mosni(!) vagy nehéz dolgokat sérülésveszély nélkül felemelni*, így végre, első alkalommal volt időm személyesen megnézni, milyen is az a híres Key West.
* Nem viccelek, tényleg ez megy. Ezek a hülye amerikaiak komolyan azt feltételezik, hogy ha egy csomagolt földimogyoróra nincs ráírva, hogy „fogyasztás előtt bontsa fel és távolítsa el a csomagolást”, akkor valaki azonnal be fogja őket perelni, mert anélkül próbálja megenni. Mondjuk ebben azért lehet némi igazság, úgyhogy amerikaiaknak én is ráírnám. ;) Nos, mivel itt ez a mérce, ezért a fentiekhez hasonló baromságokat hallgatunk időről időre. De az hagyján: vizsgázunk is belőlük! Na, most már nagyjából be tudjátok lőni az eddig megszerzett három oklevelem értékét. :)

Ja, és hozzá kell tennem, hogy Key West esetében az első alkalom – feltételezhetően –, egyben az utolsó is, mivel amint visszatértünk Miamiba ennek az útnak a végén, akkor véget ér a pályafutásunk az Imaginationön: a collage befejeződik. Így, hacsak nem olyan hajóra kerülök, amelynek menetrendje érinti Key Westet, akkor ennyi volt.

Nos, Key West egy nagyon megkapó kisváros... lenne, ha kipucolnák belőle azt a rengeteg amcsi turistát. Így egy kicsit koncentrálni kell, hogy az élmény olyan legyen, mint amit a hely valójában nyújtani tud. De majd töltök fel ide képeket, hogy lássátok, ez nem is annyira bonyolult feladat.

Key Westről visszatérve még mindig volt időm (legkésőbb 13.30-ra kellett visszaérnünk, mivel utána kihajóztunk Mexikó, Cozumel felé). Ezért gyorsan strandolós gúnyát húztam, és siettem a Crew Bar előtti főfedélzetre, ahol a saját úszómedencénk van. (Ide is jön még kép.)

Itt egy remek órát töltöttünk Szabival a medence felszínén hullaként lebegve és közben barnulva. Egyben egy érdekes felfedezést is tettem, amelyre korábban nem gondoltam, pedig logikus: a medence vize – ami egyébként tengervíz, tehát sós – nem a hajó mozgását követi, hanem a tengerét. (Vagyis inkább nem követ semmit, tehetetlenségénél fogva próbál egy helyben maradni.) Ez azt eredményezi, hogy egy kicsikét jobban hullámzó tengeren, mint amilyen a mai volt Florida partjainál, a medencénk vize a tenger ritmusában hullámzik... Gyerekek, ez jobb, mint a Gellértben! :) (Főleg azért, mert a Karib-tenger közepén található. ;) Szóval, egy újabb tételt hozzáírhattunk a ’Vannak azért jó dolgok is itt’-listához.

Aztán megkezdődött a szokásos robot... Ma ún. Formal Night van, ami azt jelenti, hogy ezek a gyökér tapló parasztok tisztelt vendégek felveszik a legszebb ruháikat (a csóróbbja a legszebb bérelt ruháit), és mi is nyakkendőt és mellényt húzunk a szolgálati ingünk fölé, aztán csinálunk vagy négyezer képet róluk a különböző portréhátterek előtt. Mindez tart körülbelül sokáig, utána még tartunk egy összeülést a másnapi programmal kapcsolatban, aztán mindegyik félhulla bezuhan az ágyába (a lelkesebb félhullák pedig blogot írnak ;).

A holnapi program Cozumelben viszont szintén kikapcsolódós lesz: Farai, "szeretett" trénerünk bejelentette, hogy el akar vinni minket mulatni – persze a saját pénzünkön, hehe. A konkrétumokat még nem egyeztettük le, viszont ha csapatostul megyünk valahová, az azt is jelentheti, hogy holnap nem tudok a szokásos helyeim egyikén internetezni/skype-olni... De azért lehetséges. (Apropó: Renike! Verus írta, hogy csak a 21-ei szerdán tudna átjönni Cozumelre, mert holnap sok vendéget várnak és 5-ig dolgozik, mi viszont addigra már kihajózunk. Úgy néz ki, egy újabb pár évet még várnunk kell a viszontlátásig.)

A bejegyzés végére egy felsorolás kerül: Ma volt a névnapom, és szeretném tételesen megköszönni mindenkinek, aki sms vagy email útján megemlékezett erről a jeles dátumról – boibónak, Apáéknak, Zitusnak, Melisnek, Tonjcinak és a putinei bandának, Anyunak, valamint végül de nem utolsósorban: Neked, aki tudod, ki vagy (á la Joey :)

C U in Cozumel!