19/10/09 – Sea Day (Jacksonville, FL - Nassau, BS)
Hát hol is kezdjem a Fascination fedélzetén töltött első két nap összefoglalóját? Inkább kezdem ott, hogy jelenleg hogy érzem magam. Szarul.
A munka jól megy, azzal nincs gond, Kevin a dél-afrikai főnök igazán kezelhető arc, még nem basztam el látványosan semmit, és azt hiszem, meg vannak velem elégedve. Persze ezt itt nem szokás két nap után egy újonc szemébe vágni. Kevin a következő cruise után elmegy szabira, helyét AJ, az indiai kisfőnök veszi át, akivel eddig szintén semmi probléma nincs.
Miért vagyok akkor szarul? Mert nagyon egyedül vagyok. Nem vagyok már tagja annak a csapatnak, amit a tréning megpróbáltatásai olyan acélos egységbe kovácsoltak, ugyanakkor nem vagyok még tagja ennek az újnak sem. Az, hogy a Fascination egy az egyben mása az Imaginationnek, bár könnyebbé teszi az életet abból a szempontból, hogy mindent egyből megtalálok, csak még jobban megnehezíti ezt az időszakot. Hiszen minden ismerős, emlékeket idéz, ugyanakkor minden mégis más. Amikor befordulok a crew mess széles folyósójára, mindent ugyanott találok, de nem jön szembe pl. Szabolcs, hogy már a folyósó végéről emelje a kezét és kiabáljon, Szevasz, Kálmán! Kábé olyan érzés ez, mint visszamenni a régi lakásodba, ahol már egy másik család lakik, a bútorokat lecserélték és új a függöny is, de a falak színe még ugyanolyan, és nyomokban még érzed az egykori saját otthonod illatát. Szóval, úgy fest, hogy még a kurva Imagination után is honvágyam van... :))
Az otthonról meg ne is beszéljünk. Az egyéb dolgok pedig, amik szintén aggodalommal töltenek el és nem tesznek felszabadulttá, nem tartoznak az internet nyilvánosságára.
Ma az első főfedélzeten láttam egy verebet. Valószínűleg még Jaxben ragadt a hajón, mert most a nyílt tenger közepén vagyunk, és amennyire tudom, a verebek nem költöző madarak – és ezt a nyomorultat elnézve nem volt kérdés, hogy miért nem. Repkedett ugyan a szerencsétlen a fedélzetek között, de a hajó korlátjánál messzebb sohasem merészkedett. Valószínűleg ő is pontosan tudta, hogy túl távol van az otthontól ahhoz, hogy legyen választási lehetősége.
Mit mondjak, nem volt nehéz párhuzamot teremtenem a magam és a veréb helyzete között... Túl sok mindenkiért vagyok felelős ahhoz, hogy a következő kikötőben azt mondjam, csá, gyíkok, én leléptem. Úgyhogy utazom tovább, mint a veréb.
És, mint eddig is, most is a vendégek teszik elviselhetővé: ha mosolygok, mosolyognak, ha bénázom egy kicsit, elnézik (és mosolyognak), ha segítek, megköszönik (és mosolyognak). Ez a 99 százalék, a maradék 1-et meg hamar el kell felejteni. Az utazóközönség összetétele érezhetően megváltozott Miamihoz képest: több a fehér, valamint a feketék és latinok is érezhetően jómódúbbak. Logikus – a Fascination hosszabb, tehát drágább utakat csinál, de azért nem olyan hosszúakat, hogy az visszavágja a bevételeket.
Nem tudom, írtam-e, hogy a Fascination a stabil listavezető a flottán belül a Photo Department profitját tekintve. Ez azt jelenti, hogy mivel team bonusunk van (egy-egy cruise végén az elvárás feletti teljesítményt egyenlően szétdobjuk), itt garantáltan jó pénzt fogok keresni. Ezt egyébként az összes Imaginationös volt fotós kolléga kérdés nélkül is megerősítette az utolsó két napon, amikor a "szia, hogy vagy?"-nál is gyakrabban hangzott el a "melyik hajóra mész?" kérdés. Mindig ez volt a válasz: Fascination? Ott jól fogsz keresni.
Nos, állok elébe, de azért az is fontos lenne, hogy jól érezzem magam. Tudom, tudom, ez csak napok kérdése, 48 óra után ne várjak csodát, és Tőletek is bocs a borongós postért, de pillanatnyilag ez van; vagy nem írok semmit vagy ezt írom.
Holnap korán reggel gangwayt lövök Nassauban (7 órakor kelek, most háromnegyed négy van), aztán ötig szabad vagyok. Még nem tudom, kimegyek-e a partra vagy inkább az alvást választom, esetleg kombinálom a kettőt és strandon alvás lesz belőle. De az az igazság, hogy egyedül még az a kristálytiszta türkizkék víz sem akkora buli.
ps. Ja, boibónak köszönöm az időjárás-jelentést és a felajánlott mátraházai havat – köszönöm, nem kérem! :)
