03/11/09 – Nassau, BS
Azért a tegnapi post ellenére történnek itt csodálatos dolgok is velem - ha van igazán komoly bűne az itteni kicsinyes lúzercsordának, az éppen az, ha miattuk felejtek el írni Nektek ezekről a szép dolgokról. :)
Szóval, tegnap felmentem este a fedélzetre és... hát, telihold van. Az megvan, amikor a legalja zsékategóriás romantikus filmben a valószínűtlenül hatalmas telihold megjelenik a tükörsima tenger/óceán horizontja felett, és a víz egy széles sávban tök olyan, mintha folyékony ezüst lenne? Na, most emlékezzetek vissza, hogy melyik volt ebből a jelenetből a leggiccsesebb, amit valaha láttatok és azt szorozzátok meg kettővel.
Felülbírálom eddigi fotós szemléletem és azt mondom, igenis van az a szépség, amellyel szembesülve csak állsz és sem lefényképezni, sem más formában megörökíteni nem akarod, egyszerűen csak örülsz, hogy ott vagy és veled történik. Ilyen volt a tegnapi holdtölte a Karib-tengeren. Tökéletesen tiszta, fekete égbolt, mesterséges fény zéró (leszámítva a hajóét persze, de épp jó fedélzeten voltam), tükörsima vízfelület és olyan telibevert vakító holdsütés, amely az egész fedélzeten tűéles árnyékokat vetett. Körülbelül úgy képzeljétek el ezt a megvilágítást, mint amikor a nagyon gagyi akciófilmekben úgy veszik fel az "éjszakai" kültéri akciójelenteket, hogy valójában nappal forgatnak, aztán különböző filterekkel meg kék megvilágítással "éjszakásítják". Na, hát ez ilyen "napvilág éjjel" fajta cucc volt. Az egész égbolton össz-vissz három csillagot láttam, azok viszont fényességükből és elhelyezkedésükből ítélve épp a Deneb, a Vega és az Altair csillaghármas voltak, vagyis a Nagy Nyári Háromszög, pont a hajó orra előtt.
Na, csak hogy ne mondhassátok, hogy nem illusztrálok: (ezt kell megszorozni kettővel, ez nem az én fényképem)
