05/01/10 - St.Thomas, USVI

Akkor hát sok szeretettel üdvözlök mindenkit a Carnival Dream fedélzetéről...! :) Igen, jól olvastátok - a Dream fedélzetéről, nem a Freedoméról! Ezt már tényleg nem fogjátok elhinni, ami itt folyik...

Ott folytatnám, hogy épségben leszálltunk St.Thomason - közbevetőleg: eszméletlen...! Pontosan olyan, amilyennek egy karibi sziget repülőterének lennie kell. Két meredek hegyoldal között apró fehér Cessnák szállnak fel és kanyarodnak a nyílt tenger felé; ha ez egy film lenne, kokaint csempésznének rajtuk bajuszos, izzadt kolumbiaiak (ami persze attól, hogy ez nem egy film, még nem eleve kizárandó), a hőmérséklet 29 fok, és a meredek szögben álló nap pálmák tűéles kontúrjait égeti a betonba - szóval, megérkezünk, a várócsarnokban a helyi jányok helyi rumot diktálnak belém köszöntésképpen, aztán felveszem a bőröndjeimet, amelyek súlyos véráldozatokat szenvedtek a kétszeri átszállásnál: az egyiknek a fogója szakadt le, a nagyobbiknak a kihúzható sínje görbült el picinykét. Eddigre már megérkezik a sofőröm is, Carnival Freedom feliratú táblát szorongat méretes tenyerében - nagydarab fickó és Will Farellre hasonlít, akit különösképpen sosem kedveltem a filmjeiben -, böszme piros pickuphoz vezet a parkolóban, naná, hogy megkérdezem, hogy utazhatok-e a platón, de udvariasan elhárítja az ötletemet, miközben dicséretes igyekezettel próbál nem hülyének nézni.

Élesített kamerával a kezemben utazom az anyósülésen - meg akarom örökíteni a pillanatot, amikor először pillantom meg a kikötőben horgonyzó szépséget. (Sikerült, megvan az "elsőpillanat-kép", majd feltöltöm hamarost.) De még jóval ezelőtt egy másik meglepetés ér: a közelebbi öbölben, a sziget másik kikötőjében nem kevésbé illusztris vendég állomásozik, mint az Oasis of the Seas, a Royal Caribbean legújabb hajója, egyben a világ jelenlegi legnagyobb óceánjárója. Több mint hatezer vendég utazhat rajta, a személyzet számát meg megtippelni sem tudom. Akkora batár, hogy még a Dream is eltörpül mellette. (Na jó, költőien túloztam, a Dream azért nem törpül el, majdnem ugyanakkorának látszik, na de mégis, röhejes 4500 fős befogadóképessége nem teszi összemérhetővé az Oasisszel... ;)

Tíz perccel később kiderül, "csúcstalálkozó" van St.Thomason - a kikötőben nem csupán a Freedom feszít büszkén, ott áll mögötte a Dream is! Kettő a Carnival legújabb és legnagyobb hajóiból, plusz az Oasis a Royaltól - nem semmi fogás.

Már szanaszét izzadva kikászálódom a kocsiból (naná, hosszú farmer van rajtam, és bár már mindhárom kabátom, amit az atlantai télben viselni voltam kénytelen, a kezemben van, mégis folyik rólam a víz egy szál pólóban is), feltolom a gangwayen a két bőröndömet, amiket most már válogatott csúfnevekkel illetek gondolatban, meg néha hangosan is, hiszen úgysem érti körülöttem senki, és várom, hogy a security megtaláljon a listáján. Nem találnak. Telefonálnak.

A harmadik telefon eredményt hoz - de milyen meglepőt! Nem ide kell jönnöm, mondja a szekuritis csóka, a Dreamen várnak engem. Ez a Freedom, teszi hozzá szelíden. Udvariasan elhárítom, hogy tökhülyének nézzenek, ezért az arcába tolom a papírjaimat, amelyek mindegyikén Carnival Freedom szerepel öles betűkkel, nesze, bazmeg, nem én vagyok a fogyatékos, engem ide küldtek. Persze neki mindegy, úgyhogy ismét fogom a bőröndjeimet, és elindulok a móló végébe (egész komoly túra ez ebben az időben; a Freedom és a Dream között még egy harmadik nem-Carnival hajó is dokkol, úgyhogy tekintve, hogy egyenként háromszáz méteres hajókról beszélünk, az összesen majd' egy kilométer. Félúton két indiai crewmember lép mellém és segítenek húzni az egyik bőröndömet - Carnival Team Spirit...)

És végül a Dreamen kiderül, hogy tényleg ide vártak. Mintha ez a két nap kavarás, hogy egy hétig ide készülök, aztán a kiszállásom reggelén közlik, hogy a Freedomra megyek, nem is lett volna.

Még szerencse, hogy a Carnivalnál ezt a fajta szervezést teljesen komolyan gondolják, mert viccnek azért durva lenne.

Úgyhogy mégiscsak látom majd St.Maartent - már holnap! A freedomos verzióban ez lett volna az egyetlen, ami nagyon fájt volna; nem biztos, hogy a többi remek úticél kárpótolt volna azért, hogy Maho Beach kimarad. Hát most már nem kell ezen tépelődnöm - Carnival Dream, hírájem! :)