mestersége címere: WOOOOW...! – Tegnap délután 1400Z-kor megérkezett a dohai nemzetközi reptérre a Qatar Airways vadonatúj, A7-BCB lajstromjelű Boeing 787-8DZ Dreamliner típusú repülőgépe. Tudósítónk természetesen ott volt az ünnepélyes fogadáson.
Rendesen megbolydult tegnap a reptér, hiszen nem kevésbé illusztris vendég jövetelére vártunk, mint a közel-keleti régió legelső szolgálatba álló Boeing 787-esére. A régi kollégák kedvéért mondom, akik ott voltak tavaly októberben Ferihegyen: ha nem is volt akkora csinnadratta, mint akkor nálunk az Airbus A380 érkezésekor, de azért 14 órakor ugyanúgy kiesett mindenkinek a kezéből a rádió, a kisvontató vagy a poggyász, mint otthon. És rohantunk megnézni a gépet.
(szokás szerint kattanásranagyulósak)
Hát, gyerekek... ez valami meseszép! Legszívesebben azonnal odarohantam volna, hogy körbejárjam, megsimogassam, és adjak neki kockacukrot. (És, ahogy Nógrádi Naci barátom fogalmazott az első ferihegyi munkábaállós posztjaim egyike alatt: hogy megvakargassam a hasát.) Jó, nyilván nem éri el szépségben a 747-es széria megközelíthetetlen magasságait, személyes véleményem szerint annál gyönyörűbb repülőgépet nem is fognak gyártani már soha. (Mondhatnám úgy is, A repülőgép.) De a 'Dreamliner' is elképesztően kecses jelenség, tekintélyes mérete dacára. Nem egy ormótlan, két egymás tetejére pakolt repülőgéptörzsből összetákolt A380-as... Én tisztelettel adózom az Airbus technikai színvonala előtt, és a puszta méretet is elfogadom olyasminek, amiért jár a kötelező elismerés, de hogy szép nem lett a szerencsétlen óriás, az is biztos.
A Dreamlinerről annyit mindenképpen illik tudni, hogy a világ első, túlnyomórészt kompozit anyagokból készült kereskedelmi utasszállító gépe. (Ilyen lesz majd egyébként az Airbus A350 is, amelyből, biztos, ami biztos, szintén rendelt egy laza hatvan darabot a Qatar.) Konkrétan a repülőgép súlyának 50 százalékát kompozit anyagok teszik ki, csupán 20 százalékban használtak alumíniumot – főként a szárnyak belépőélénél, valamint a hátsó vízszintes és függőleges vezérsíkoknál –, 15 százalékban titánt, 10 százalékban acélt és 5 százaléknyi egyéb anyagot.
Ha már a felhasznált anyagoknál tartunk, ide illeszkedik tematikailag az, hogy hogyan is épül egy ilyen repülőgép. A következő három szemkényeztető percben konkrétan ennek a gépmadarunknak az összeszerelését nézhetitek meg:
Visszatérve Dohába: naná, hogy véletlenül pont nem hallottuk meg azt az instrukciót, hogy a ground staff nem mehet a géphez a leszállást követően, csak azok, akik ténylegesen részt vesznek a kiszolgálásban. Thowfeek kollégám – egy csupaszív, 58 éves, ööö... apicsába, meg kell tőle kérdeznem tőle, honnan is származik... szóval röviden Tofi, aki jó fej és két éve van még hátra a nyugdíjig – olyan rutinnal lavírozott a biztonságiak között, és csinált abszolút meggyőzően úgy, mintha dolga lenne ott, mintha nem is nekem, hanem neki lenne több éves újságírói rutinja (újságíróként a legváltozatosabb helyekre nem akarnak általában beengedni, ahol viszont neked mindenképpen ott kell lenned ott akarsz lenni, úgyhogy ezt a képességet hamar felveszi az ember). Én meg persze csak mentem utána, mert hát újoncként, ugyebár, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, hová megy egy senior kollégám... hát követem! :) Aztán csak álltunk ott a főfutó gondolája alatt, és úgy éreztem magam, mint egy kortárs szobrászati kiállításon – itt inkább olyan fajtára gondolok, ami a "hátbazmeg, ilyet én is tudok"-érzésen kívül valami tényleg emelkedettet is ki tud hozni belőled –, mert azokat a titán gólyalábakat tényleg csak csodálni lehetett...
Hamarosan közelebbről is megismerkedünk a szépséggel, ugyanis a következő négy napot földön tölti, mielőtt első útjára elrepül Dubajba, hogy ott jól a riválisok arcába tolja, cseppet sem hivalkodó módon, hogy "nininininézzétekcsak, nekünk ilyenünk is van már, bibibí". Addig pedig mi vesszük birtokba, és megismerkedünk raktereivel, lockjaival, kabinjaival – no, meg hát az obligát facebook-profilképek elkészítésének erejéig, gondolom, mindegyikünk a pilótafülkével is. ;) A bejárást természetesen dokumentálom, dont vöri.
Mélyebb szakmai érdeklődőknek: a mellékelt sajtóközleményt a rizsa utáni utolsó (negyedik) képtől érdemes kezdeni, itt részletezik, hogy konfigurációjában miben különbözik a mi 787-esünk a többi légitársaságétól, illetve milyen olyan extra szolgáltatások várják a té utasokat a fedélzeten, amitől majd leteszik a hajukat. Ígéretes...
