Bevallom, egy hangyányit tartottam ettől a naptól. Egy Super Bowl másnapját általában még akkor is férfit próbáló feladat átmeneti megrogyás nélkül lehozni, ha az ember történetesen nem reptéren dolgozik és nincs vizsgajárata aznap.
Szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban ilyenkor a sportág* iránt elhivatottak másnapra szabadságot vesznek ki. (A három évvel ezelőtti döntőt épp a hajón ünnepeltem, hááát, volt egyfajta hangulata - bár a linkelt bejegyzés nem erről, hanem az olimpiai jégkorong-döntőről szól három héttel későbbről, azért a Super Bowl hangulatához is jó viszonyítási alap; csak rá kell dobni egy másfeles szorzót.)
* ugyan nem írtam, hogy milyen sportág, de akinek ennyiből nem világos, az ne olvassa tovább a posztot, mert unalmasnak fogja találni.
Igaz, már abból következtetnem kellett volna rá, hogy a jelenlegi országom nem sorolandó ezen szerencsések közé, amikor kiderült, hogy a háromezer-valahányszáz tévécsatornánk (nem túlzok, tényleg annyi) egyike sem közvetíti a Super Bowlt!
Úgy értem... oké, bazmeg, felfogtam, arab vagy. Utálod Amerikát. - ...DE EZ A SUPER BOWL, te teveszomorító!!!
Hát hogy a náthás istenharagjába' lehet azt nem közvetíteni?!
Szóval, kábé itt kezdett nehézzé válni az este. A nemalvással már előre kibékültem (a meccs helyi idő szerint fél 2-kor kezdődött és kb. 6-ig tartott volna, én meg pont 6-ra mentem dolgozni), sőt, a másnapi vizsgajáratra való tekintettel beiktattam egy délutáni "előalvást" is, és összességében 5 órát sikerült bespájzolnom. De arra nem voltam felkészülve, hogy még netes közvetítést is kell vadásznom. (Ezúton küldöm hálás köszönetemet Diának és Edvinnek; ha Ti nem vagytok, lehet, hogy már falhoz baszódás áldozatává vált volna a laptopom.)
Falhozbaszás-közeli élményekből persze azért még így is akadt szép számmal - átlagosan másfél percenként -, mivel az itteni net a UPC "és mit eszik?"-reklámját idéző, 56K-s modemeket alulmúló sebességgel üzemel, kiszámíthatósága és stabilitása pedig az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáéval van egy szinten. Ezért úgy néztem a Super Bowlt, hogy amikor épp megfagyott a kép és pufferelt a lejátszó, akkor az nfl.com szöveges közvetítését olvastam, és elképzeltem, mi történik a pályán. Vicces, maradjunk ennyiben.
Hogy a dolgok még ennél is állhatnak rosszabbul, annak felismerésében a pályán lévők voltak segítségemre. A félidőben már 21-6-ra vezetett a Ravens, a Niners nem sokat tett hozzá a meccshez az első félidőben, és nagyon úgy tűnt, hogy másnap nem pusztán álmos, de ráadásul gyilkosan rosszkedvűen álmos leszek, amiért egy ilyen szar meccs miatt maradtam fenn. Aztán a nagyszünetben valami webcames picsa vonaglott egy párat néhány Beyoncé youtube-videóra (jó, felőlem lehetett tényleg Beyoncé az, csak próbálok tippeket adni a szervezőknek, hogy a jövőben hogyan tudnak jelentőset spórolni a show költségvetésén, a színvonal megtartásával), és amikor már azt vártam, hogy most kifutnak a pályára az öltözőben rendbe rakott fejű 49ers-játékosok, és kezdődik a meccs, akkor jött a hideg zuhany - 108 yardos NFL-rekord kick-return TD a Ravensnek, 28-6, mivaaan???
Az áramszünet helyi idő szerint kevéssel 5 előtt köszöntött be, és úgy döntöttem, hogy a hátralevő félórára én is áramtalanítom az agyam, aztán úgyis mennem kell dolgozni, így hát aludtam egy kicsit. (Ez az egyik áldása amúgy a hajós munkának: régebben erre képtelen voltam, de azóta, ha mondjuk 25 percem van pihenni, akkor abból simán ténylegesen alvással tudok tölteni akár 22-t.) Na, és mire keltem fel? Hát erre:
4 perc alatt 14 pontot rakott fel a táblára a Niners, ráadásul a második TD után fumble-t csináltak, és a Baltimore 24 yardos vonaláról jöhettek újra! Kizárt dolog volt, hogy én ekkor elinduljak dolgozni...
Sajnos ebből a turnoverből csak egy Field Goalra futotta, így kénytelen-kelletlen mégis bringára pattantam és kimentem a reptérre – alig vártam, hogy a terminálba érjek és legyen wifi-m. A meccs végét már innen szurkoltam ki; a végeredményt sajnos ismerjük.
Mégis, ez a lelkesítő comeback olyan váratlan energiákkal töltött fel, hogy a vártnál sokkal kevésbé voltam élőhalott a nap folyamán. Alibiztem egy kicsit a rádiókkal, és volt összesen két járatom ma, egy érkezés és egy indulás - ebből az indulás értelemszerűen a vizsgajáratom volt.
Hogy röviden összefoglaljam: a járat egy mészárszék volt... A QR766-os Jeddah-i járata, egy telt házas Boeing 777-es (42 first, 293 economy utas), 17 VIP-utassal, 3 kerekesszékkel és egy katari családdal, akiket késve vett fel a check-in, majd még a fedélzeten is üléseket cserélgettek. Az eredmény: körülbelül 10 millió különféle bankjegyekben - és két garas! :) 13 perc késés.
Könnyű járat, kevés papírmunkával
És ennek ellenére a vizsgajáratom teljes siker volt - hiszen a késés nem az én késésem volt -, és a senior dispatcher szerint mindent tökéletesen csináltam. :) Már meg is kaptam róla az elismerő papírocskát, úgyhogy immár hivatalosan is örömmel jelenthetem be: két checkout már megvan, még egy van hátra, hogy teljes jogú tagja lehessek a Qatar Aviation Services féltően óvó és szeretettel gondoskodó családjának...
