Először is szögezzük le alapvetésként, hogy éjjel 1-kor hazafelé tartva az immár kellemesen kihalt és kellemesen hűvös Dohában Bob Marley-t hallgatni kerékpározás közben páratlanul nagyszerű dolog. Valaki azt mondta egyszer, hogy ha reggae-t hallgatsz, és nem kezdenek el automatikusan mozogni a tagjaid, onnan tudhatod biztosan, hogy halott vagy. Mondanom sem kell, ez a jelenség bringázás közben különösen jól jön. Nem véletlen, hogy máig emlékszem például arra az élményre, amikor Zágrábba mentem nővéremékhez biciklivel, és az autóúton kénytelen voltam megmászni a Zagorjét, amit az autópálya kényelmesen elkerül, és szó szerint boldog voltam, miközben kiálltam a nyeregből és a kormányszarvra támaszkodva egy tetves 12 százalékos emelkedőn kaptattam felfelé reggae-ütemben, Sveti Ivan Zelina határában. Holott egy ilyen helyzet tipikusan nem az, amikor normális ember boldog lehet. - Ladánybene 27 szólt a fülesben, ennyi a titok.

Tehát Bob Marley jóóó, sőt, nagyon jóóó, de nem tudtam nem felkapni a fejem a Satisfy My Soul című számának kezdő soraira, ami azonnal top esélyesként került fel az egyik kedvenc listámra: a leghülyébb dalszövegek listájára. Régi mániám nekem ez, élek-halok az igazán ostoba szövegekért, és képes vagyok a kedvenc előadóimtól is elfogulatlanul, részrehajlás nélkül szemezgetni - lásd Marley-t -, ha valódi gyöngyszemre akadok. Az említett mű kezdő sorai a következők:

"Oh, please don't you rock my boat (don't rock my boat) 
'Cause I don't want my boat to be rockin' (don't rock my boat) 
Oh, please don't you rock my boat (don't rock my boat) 
'Cause I don't want my boat to be rockin' (don't rock my boat) 

I'm telling you that, oh, oh-ooh, wo-o-wo! 
I like it - like it this (I like it like this, I like it like this) - 
So keep it steady, like this. (I like it like this) 
And you should know - you should know by now: 
I like it (I like it like this), I like it like this 
(I like it like this, I like it like this), 
I like it like this, ooh yeah! (I like it like this)"

Ne szépítsük, Jah isten földi helytartója, Selassie prófétája nem kevésbé magvas életigazságot fogalmaz meg itt, mint hogy "Kérlek, ne ringasd a csónakom / Mert én nem akarom, hogy a csónakom ringatva legyen". Vaóóóó! :)

Bob Marley azért is érdekes, mert ő már szerepelt a listán egy másik opusszal, amit szerte a világon ismernek és énekelnek az emberek, na, az sem hétköznapi felütéssel indul. Imígyen szóla: "Emlékszem, amikor a trenchtowni polgármesteri hivatal udvarán ültünk"...

Ez nem más, mint a No Woman, No Cry című himnusz első sora: "Said I remember when we used to sit / In the government yard in Trenchtown". Később persze ezt a számot rehabilitálnom kellett, miután megtudtam, hogy a government yard nem úgy government yard Jamaicában, ahogy én gondoltam, hanem ez a XX. század '40-es éveiben a kormány által felhúzott - érthető módon szegényes és alacsony infrastruktúrával ellátott - szükséglakások negyedét jelentette. De a listán azért rajta maradt, és azóta is mindenkinek így mesélem, ha hülye dalszövegek kerülnek szóba, mert az én fordításommal viccesebb. :)

És ha már himnuszok - és ebből már tényleg látni fogjátok, hogy abszolút nem kivételezek a kedvencekkel -, itt van például a mi budapesti parti-keménymagunk egyik kedvenc buliindító zenéje, garantált mosolygás nagy dózisban (bár lehet, hogy csak nekünk) - Blue Lagoontól a Break My Stride. Ennek van egy sora, amely a mi baráti társaságunk hitvallása szerint magyarul hangzik el a számban: "Micsináltál?! Te ravasz?" (A videón 0:46-nál hallható.)

De természetesen a listára nem ezzel került fel, a mészárlás ebben az esetben is már a legelső énekhanggal veszi kezdetét. A nyitó sorok kendőzetlen őszinteséggel tárják fel az ébrenlét és az álom bizonytalan határán ébredő szorongást, az álombéli vágyaink és az ottani valóság konfliktusának tükrében ábrázolják a való életbeli konfliktusaink kicsiny(es)ségét, miközben megcsillantják annak lehetőségét, hogy az önreflexió révén közelebb kerülhetünk valami egyetemes üzenet megértéséhez. Így, ni:

Fura álmom volt az éjjel,
egy apró csónakban egészen Kínáig eveztem, hogy megtaláljalak,
mire te azt mondtad, hogy el kell indítanod egy mosást,
és nem akarod, hogy bárki megakadályozzon ebben - mi a francot akar ez jelenteni?

Isteni, nem?
 

Egy ilyen lista természetes módon nem nélkülözheti a hazai vonatkozású slágereket sem (bár jobban tenné, ha nélkülözné, mert amíg a külföldi ostobácska szövegek javarészt esetlenül jópofák, addig a magyarokat inkább bántóan idegesítőnek találom). Hadd kezdjem rögtön egy sikerélménnyel: bár hosszú évek munkája volt, végül  csak rájöttem, hogy kit is szeretne Csepregi Éva elkábítani szirén énekével - hát a lesben álló cápát. (Nagyon bízom benne legalábbis, különben nincs értelme.)

Fájdalmamra azonban nem minden honi sláger dekódolható ilyen egyszerűen. Itt van példának okáért Bery és Váczi Eszter büntetni való száma, az Egyedül. Egyszer a Tájfun biliárdszalonban emiatt a szám miatt kis híján kettétörtem egy dákót, ugyanis a mű a következő veretes gondolatokat fogalmazza meg, ráadásul direkt a refrénben, hogy többször is csapást tudjon mérni az elmémre:

"Úgy mint egy lábnyom ott marad a homokban
Egyedül sírtam érted én titokban"

(Megj: a központozást én vettem ki, hogy ne orientálja a szabad értelmezést.) Namost, tisztelt esküdtek... kérdem én, mégis mi a telibevert kénköves ménkű marad ott a homokban? Úgy is kérdezhetném, mire gondolt a költő?

Azok a felületes ismerőseim, akik nem tudják rólam, hogy hat évig thai boxoltam, erre elővigyázatlanul azt szokták válaszolni, hogy a lábnyom...

De a lábnyom nem lehet, mert ugyebár azt éneklik e derék ifjak, hogy "úgy, mint egy lábnyom". Ergo, valami más marad ott - lábnyomhoz hasonlatos módon - a homokban... De mi??? Mi a faszom marad ott a homokban?!