04/10/09 – Nassauból "hazafelé"
Na, kábé ennyire fárasztott le a mai nap, hogy én sügér elfelejtettem felhozni magammal a Crew bárba a pendrive-om, úgyhogy a levelezésemhez most nem fogok hozzáférni (gyk: a jelszavaim valami igen durva titkosítással a pendrive-omon vannak, én nem tudom őket). Úgyhogy bocs mindenkitől, akinek nem írok most vagy nem válaszolok a levelére (főleg Tőled, Űrnyuszi! :).
Hát, most hirtelenjében nem is tudom, hogy hány napot kell összefoglalnom (e sorokat még offline írom), de azt már most látom, hogy képtelenség lesz napi szinten vezetni ezt a naplót vagy mit. És nemcsak amiatt, mert néha fedélzeti internetet kell használnom – ahogy most is –, hanem főleg amiatt, mert semmi időnk sincs. Nyilván, ha véget ér a kálidzs, és a végleges hajónkra kerülünk, ez megváltozik majd, de addig az van, hogy elmebeteg időpontokra osztanak be minket, és nemcsak a fotózással kapcsolatos teendők végett cincálnak minket ide-oda, hanem még egy rakat semmire se jó biztonsági fejtágítón és azzal kapcsolatos teszten kell részt vennünk. Úgyhogy összefoglalva: we're fucked up. Big time.
Ma például megírtuk ezt a PCS tesztet, ami a hajózással kapcsolatos biztonsági protokollokról szól – itt kábé ugyanarra a bullshitre gondoljatok, amit mondjuk otthon egy gyárban leadnak munkavédelmi oktatás címen, ezeréves, szintetizátorzenével kísért fakó filmeken, amelyeken egy német focista kinézetű munkás sötétkék kezeslábasban és védőszemüvegben szakszerűen és biztonságosan esztergál, például. Na, itt is erről szól: ha a szar mégis belecsapódna a ventillátorba, akkor mi szóltunk nektek, tehát nem mi vagyunk a hibásak, ne minket pereljetek, légyszi – ez a Carnival Cruise Lines szemszöge. "Cover Your Ass", itt minden eszerint működik, ez a CYA-protokoll. (Ja, a tesztet nulla hibával zártam, de ez nem meglepő; igaz, előttem pont kivágtak egy filippinó gyereket, na, az a kevésbé megszokott.)
De hogy kedélyesebb témákról is beszéljek, elmesélem, hogy már pancsoltam a Karib-tengerben, Cozumelnél – az meglehetősen jó dolog. Azt hiszem, a jövőben valamikor vennem kéne itt egy házat. Tegnap meg a Bahamákon voltunk, most "hazafelé" tartunk, hamarosan újra Miamiban leszünk (már Florida partjainál járunk, így hál'istennek újra van legalább mobil lefedettség, mert Nassauban még az sem volt. Így legalább sms-eket tudok fogadni.
Ja, ha már Bahamák: nesztek, itt az első kép rólamról idekint:
Azt hiszem, kiválóan kifejezi az itteni kettősséget; a világ legszebb helyein járunk, de amikor végre le tudunk szállni erről a szájbakúrt hajóról, akkor általában így érezzük magunkat. Persze azért van jobb oldala is – az alábbi kép már a Bambu nevű éjszakai becsületsüllyesztőből hazafelé készült, Coronitával a kézben.
Hogy a munkáról is írjak pár sort, a fotózás kezd alakulni. Mi az, hogy kezd! Ma némi meglepetést fedezhettünk fel a Photomanager arcán, aki mellesleg egy akkora köcsög, mint ide Lacháza (azért arról a helyről, ahonnan most írom, ennek az összehasonlításnak már érezhetően van súlya ;), ugyanis a csapat ma lenyomta "a profikat" az elkészített képek számát tekintve. (A profik alatt az Imagination saját stábját értem – mivel a hajón igazi utasok utaznak, nem papírmasék, így értelemszerűen igazi fotósoknak is lenniük kell, nem ereszthetik rájuk egyből a gyakornokokat.) A Photomanagerről meg majd később írok, mert lefekvés előtt már inkább nem húzom fel magam. Mindenesetre: Anyu! Büszke lehetsz rám, mert megígértem Neked, hogy viselkedni fogok és elszámolok tízig, így ma nem ütöttem le a gyereket. Attila, Sensei! Te pedig azért lehetsz büszke rám, mert nem törtem el a kézfejemet, amikor tízhez érkezvén izomból belekúrtam egyet a falba – egy hajón ugyebár minden vasból van. Ezek szerint mégiscsak sikerült megtanítanod helyesen ütni! :D
Holnap reggel orvosi vizsgálatra megyek (ilyen szúrópróbaszerű idiótaság), ami csak azért különösen finom, mert 7.30-tól megint tesztet írunk, a vizsgálat miatt ma este már nem ehettem, és egy elcsúszott set-up miatt ki kellett hagynom a vacsoraszünetemet... De sebaj, legalább nem hízom el, ami a napi háromszori étkezéssel amúgy egészen biztosan megtörténne. Kondizni ugyanis eddig kétszer tudtam csak elmenni, plusz egyszer voltam futni a főfedélzeten. Na, azért a Karib-tengeri naplementében az sem egy szánnivaló dolog, ezt elmondhatom.
Holnap állítólag lesz időm kimenni Miamiban a partra, és már találtam is egy jó kis netezőhelyet múltkor, ahol még skype-beszélgetni is tudtam. Na, de erre majd térjünk vissza akkor, ha valóban dicsérni tudtam a napot annak nyugtával.