09/10/09 – Sea Day

Kivagyok, baszki.
Éjfél elmúlt, sőt, mindjárt 1 is, és most tettük le a lantot. Holnap reggel 7.15-kor újabb teszt. Managercsóka azzal vigasztalt, hogy lesz még rosszabb – azt nem árulta el, hogy melyik hajóra kerülök a tréning végeztével, csak annyit mondott, hogy valószínűleg Conquest osztályú hajó lesz, ahol az itteni kettő helyett három étterem van, és a két nagyobbik az háromszor akkora, mint az itteni étkezők, viszont ugyanúgy csak 15 percünk lesz rá, hogy végiglőjük. Köszi!

Azért egyébként nincs nagy gáz, a hangulatom továbbra is kiváló, csak hát ilyenkorra már nagyon elfárad az ember, úgyhogy bocs, hogy ilyen borongósan kezdtem neki a mai beszámolónak. Persze volt jó része is a napnak, például akadt egy kétórás breakünk, ahol az orrban levő Crew Bar (tudom, sokat emlegetem, de hát itt ez a közösségi élet színtere, meg egyfajta menedék is) medencéjében pancsolászva süttettem magam a karibi nappal... Ti elővettétek már az átmeneti kabátokat? :P Ha már a pufidzsekik is előkerülnek, szóljatok, akkor iszom egy piña coladát az egészségetekre valamelyik parti bárban, meg majd próbálok hazaküldeni úgy öt foknyi meleget. Nekünk bőven elég lenne a maradék 25 is. ;)

A vendégek továbbra is nagyon jó fejek, igazából nemhogy megnehezítenék az itteni munkát, hanem épp ellenkezőleg, kizárólag ők teszik szórakoztatóvá elviselhetővé. Képzeljétek, ma találkoztam egy idősebb ex-magyarral! Épp dining roomot fotóztunk, és a vendégek néha megkérdezik, hogy honnan vagyok, mert ugye én is beszélgetek velük. Mondom, Hungary. Az embernek felderült az arca, és aszondja: "Madzsr vadj? Ésh honán jödél? Medzsik varóshból?" Aztán a válaszomat hallva: "Ésh Búdá vadzs Pesht?" Aztán persze udvariasságból visszaváltottam angolra, de azért örültem az (újabb) magyar szónak.

Lassan azért már elég szép számú magyar kolóniát fedeztem fel a személyzet körében. Jó, nem vagyunk annyian, mint a délszlávok (kurva sok horvát és szerb van, persze indonézből van a legtöbb, szerintem az összes személyzet – 950(!) fő – több mint fele indonéz vagy fülöp-szigeteki). Szabolccsal, az erdélyi pincérrel a minap egyetértettünk abban, hogy annyi idősen, mint mi vagyunk, az ember kizárólag valami elől menekülésként használja ezt a fajta melót. Hát ja... menekülni aztán volt mitől.

Ja, el ne felejtsem, ma is szereztem egy szép certificate-et. Ezúttal valami Service Excellence for Photo Professionals kódnevű miafenét sikerült elvégeznem, úgyhogy már három díszes oklevelem van. Fotó jön ide is.

A legjobban ma mégis Lackó sms-ének örültem. (Drágám, ma még nem nyitottam emaileket, ezután fogok, amikor e sorokat feltöltöm, úgyhogy, ha írtál valamit, akkor ígérem, annak fogok örülni a legjobban. :) Lackó úgysem haragszik meg érte. :)

Leragad a szemem, megyek aludni.
Holnap Miami, helyi idő szerint kb. 11 és 13 óra között (délután 5-7 odahaza) van halovány sanszom kiszállni, és élőben csevegni bárkivel. Tonjci, ha gépnél lesztek ebben az időben, akkor prioritást élveztek, mert Veletek még nem beszéltem, mióta kint vagyok. De, mint mindig: a fenti időpont nem ígéret, csak lehetőség, ezt az időpontot bármi és bárki felülírhatja a hajón – én vagyok a Carnival-tápláléklánc alja, közvetlenül a planktonok előtt, úgyhogy bocs, ha mégsem sikerül skype-on lennem.