Cozumel nevével valószínűleg mindig is össze fog fonódni bennem az az emlék, hogy ez volt az első hely, ahol leszállhattunk a hajóról és pár órára magunk lehettünk. A világ egyik legszebb tengerpartján sétálhattunk, szabadok voltunk és azt hittük, megfogtuk az isten lábát ezzel a melóval. Beültünk egy tengerparti kocsmába, együtt az egész banda, és csak élveztük, ahogy telik a délután. Arra a pár órára igazán királyok voltunk.
Ekkor fürödtem életemben először a Karib-tengerben, és végre élő szóban beszélhettem a Kedvesemmel azóta, hogy elhagytam Magyarországot négy nappal korábban. Ezek a képek azon a mesés délutánon készültek.
(A hülye blogmotor nem ismeri a táblázatokat... Úgyhogy akkor sorrendben a képek: Alex, Janint, Denis, én, Frenk *, Bojana, Zsolt, valamint Karlis és Ivan.
* Frenk nem dohányzik ám egyébként, csak itt épp Brúszviliszest játszottunk vele (mer'hogy ő a magyar Brúsz Vilisz)
A Visszapillantó rovat támogatója az állítólagos influenzám.
