31/10/09 – Jacksonville, FL
Anyu - ki más - kérdezte, hogy van-e mit ennem, nem írtam még egy szót sem arról, hogy hogyan étkezünk. Nos, tényleg nem írtam, úgyhogy íme.
Felütésnek legyen elég annyi, hogy ha akarnám, minden egyes percemet, amikor nem dolgozom vagy alszom, zabálás utján tölthetném meg értelemmel. Az amerikaiak zöme így is tesz.
Csakhogy én ezt nem akarom. Így is észrevettem már, hogy a szervezetem, amely évekig volt a legembertelenebb gasztronómiai szolgasorban tartva, nem tud mit kezdeni a napi háromszori meleg étkezéssel. Azt tudtam előre, hogy a svédasztalos kontinentális reggelinek nem fogok tudni ellenállni, hiszen annak sosem tudtam, amikor szállodában ébredtem. Ahhoz képest, hogy otthon sosem reggelizem (Bébi, a Mekis reggeli az külön kategória, az nem étkezés, hanem önjutalmazás ;)), szóval, hogy otthon általában nem reggelizem, itt alap a kétféle kukoricapehely, croissant, vaj, dzsem, tojásrántotta baconnel (elég béna itt a tojás, úgyhogy ezt csak elvétve), sajt, felvágott, különböző péksütemények. Sajnálom, Lapóc, gyümölcsöt továbbra sem eszem eleget.
Mivel vacsoraidőben két breakünk is van, így elég nehéz leküzdeni a késztetést, hogy kétszer is vacsorázzon az ember. Ilyenkor legalább nyolcféle húsos és húsmentes főételből választhat az ember, plusz ott egy fullos salátabár, külön pultban desszertek... Az ebéd nagyjából ugyanez. Na, most már láthatjátok, miféle igénybevételnek van itt kitéve az én napi egyszeri étkezéshez zokszó nélkül hozzászoktatott szervezetem. (El is kezdtem azonnal hízni az ideérkezésem után; ez a betegség, és a szobaszervíz visszafogottabb választéka épp jókor jött, hogy visszafogyjak a versenysúlyomra, és innentől kezdve ne hagyjam elhanyagolni a kondit, és ezzel párhuzamosan odafigyeljek a kajára. Szép izmosan és barnán akarok hazatérni, nem kövéren. :)
Pár szó arról, hogy hol is kajálunk. Mint azt Renivel közösen korábban már kibogoztuk, a személyzetnek is két része van, a crew és a staff. A staffnak, amelybe mi is tartozunk, kiváltságai vannak a sima crew-val szemben - étkezés szempontjából a leglényegesebb, hogy mi bármikor használhatjuk a vendégek számára fenntartott létesítményeket, étkezőket, bárokat, konditermet stb. Úgyhogy számomra a kínálat így néz ki: a két legáltalánosabb helyszín a 3. fedélzeten levő Crew Mess és Staff Mess (étkező). Itt a fent részletezett választék van, önkiszolgáló a rendszer, fogod a tálcádat, tányérodat és azt szedsz, amit csak akarsz. A Staff Messben ezenkívül pincér is van, nem kell bajlódnod az edényekkel, míg a Crew Messben neked kell bevinned a szennyest a mosogatókhoz, és mindent a megfelelő rekeszbe dobni. A Staff Messben a pincértől bármikor rendelhetsz hamburgert, sajtburgert, pizzát és egyebeket, ha nem találtál az aznapi kínálatból megfelelő kaját magadnak. A Crew Mess szinte állandóan nyitva van, üdítőt, fagylaltot, kávét mindig találsz, de kaját csak ebéd- és vacsoraidőben, a Staff Messnek a nyitva tartása jóval korlátozottabb. Ha épp egyikben sincs kaja, akkor folyamodom a korábban leírt kiváltságomhoz, és megyek a vendégek közé kajálni. Ami persze nem azt jelenti, hogy beülök a két nagy, fényes dining room valamelyikébe és magamhoz intem a főpincért. ;) A Lido fedélzeten (10. fedélzet) van egy éjjel-nappal nyitva tartó pizzéria, oda szoktam felmenni ilyenkor. Ugyanitt, meg a medence mellett is van egy hasonló büféétterem, mint amilyenek a személyzetiek, de ezekbe ritkábban járok - ha a Lidón eszem, akkor általában a pizzát választom. A 9. szinten van egy szusi-bár is, de hát a szusit meg utálom (Melis, ha itt lennél, Te viszont betegre ehetnéd magad szusiból - látod, mondtam, hogy gyere velem! :P)
Szóval, röviden válaszolva: Anyu, ez egy luxushotel. Persze, hogy van mit ennünk. :)
