Jó, egy kicsit csaltam, valójában most, amikor ezt írom, még nem érkeztem meg, de mire Ti olvassátok, addigra már igen! Most kicsit előre dolgozom. Pillanatnyilag épp valahol a Fekete-tenger fölött repülünk, már közel a török partokhoz. A térképet elnézve arra is rájöttem, miért tart az út öt és fél óráig: az Arab-félsziget, kérem szépen, kurvanagy. Európa alig lógna ki alóla itt-ott.
Oops, elnézést, illett volna a köszönetnyilvánításokkal kezdenem. Köszönöm a reptéren nyújott hathatós segítséget Briginek a kartondobozokért-ragasztóért és ezáltal a kerékpárom állagmegóvásáért; Gyöngyinek-Bálintnak-Janónak, a Qatar Airways képviseletében a rengeteg mindenért, a jelentékeny számú poggyászom rugalmas kezeléséért és a priority lane-ért; az 524-nek és az 521-nek a bringám és a poggyászaim gondos rakodásáért (természetesen ez most még csak megelőlegezett bizalom feléjük, tekintve, hogy még a levegőben vagyunk – ha mégis rosszak voltak, őket kihúzom :), és nem utolsósorban Szabinak, a kiváló "katarrampának", amiért úgy szolgálta ki a járatot, ahogy én szolgáltam volna ki magamnak. (Szabi, Kriszta úgyis kinyírt volna, ha veszélyezteted a járatom, gondolom, ezzel nem mondok újat. :D)
Elég unalmas az élet egy ilyen alumíniumcsőben harmincezer lábon. Megnéztünk egy Disney-filmet, az vicces volt (nem tudom, hogy nálunk mi volt a címe, nekem a Merida rémlik, az eredetije "The Brave"), aztán vacsit hoztak. Nagyon finom volt – természetesen nem én lettem volna, ha nekem nem külön hoz vega-kaját a sztuvi... de hát mit csináljak, ha csak csirkéből meg halból választhattam volna amúgy? Mire a 25. sorhoz értek a felszolgálással, elfogyott a tésztás menü. Nemcsak emiatt van kifogásom az ülőhelyem ellen. Igaz, hogy közvetlenül a szárnyra nyíló vészkijárat előtt ülök, viszont nem az ablak mellett. Ha választanom kellett volna a tizedesvessző utáni hatodik helyiértéken eggyel növekvő túlélési esély, és a kilátás között, akkor a kilátást választom. Bálint azt mondta, a pilótákat biztosan nem fogja meghatni, hogy holnaptól a kollégájuk leszek, a Qatar Airways egy igazi élére vasalt társaság, arccal a szabályok felé – pontosan erre van szükségem amúgy a Celebi-féle kókányolás után –, ezért tutira nem fogják megengedni, hogy a leszállást már jumpseatről nézzem a pilótafülkéből. Pedig már magam előtt láttam a kivilágított, éjszakai Dohát... Sebaj, next time.
Megvolt a kötelező celebrity-check is a gépen: Cseh Lacival és Jakabos Zsuval utazom együtt (mondom ezt úgy, mintha érdem lenne :). Illetve egy egész stábnyi honfitársunkkal és főleg honleányunkkal, akik Seychelles-re mennek papásmamásos filmet forgatni. De bevallom, én egyet sem ismertem fel közülük, úgy látszik, kikoptam a mai pornósokból.
Most vacsi után egy másik film megy, de ez nem köt le. Valami képregény alapján készült akciófilm, egy a sokmillióból. Vagy méginkább olyan, mintha azt a sokmilliót egyszerűen beledobták volna egy dzsájent turmixgépbe, hogy csináljanak belőle egy filmet, mindenki, de komolyan, mindenki itt van, aki az elmúlt húsz évben képregényből a filmvászonra mászott, kivéve talán Pókembert. Van itt Thor, Loki, Amerika Kapitány, Ironman, Dögös Picsa Aki Gondolatolvasós, Hulk... – és ezek csak azok a pillanatok, amikor felnéztem a képernyőre.. Az egyetlen pozitívum a filmben Robin Scherbatzky, aki pont nem szuperhős, hanem valami katona.
Na, de hagyjuk is Hollywoodot. Nézzük, mit tudunk Katarról?
Azt terveztem, hogy az út alatt csinálok nektek egy kis anyaggyűjtést, hogy mire leszállok, már tiszta profik legyetek Katar-ügyben. De képzeljétek el, a Qatar Airways járatán nincs fedélzeti wifi! Jó, ez biztos amiatt van, hogy ez "csak" egy 321-es Airbus, nyilván a szélestörzsű, igazi transzkontinentális járatokon alapból van, de akkor is... az első mikroszkopikus méretű festék-lepattanás az Ötcsillagos Légitársaság nimbuszának nemesfém-borításán. (Bár, azért legyek igazságos velük, volt, amiben várakozáson felül teljesítettek:
* Bocsássatok meg egy percre, azt hiszem, eljött az idő, hogy tarkónbasszak egy amúgy ennivaló, hétévesforma szőke kissrácot... Gyakran láttam eddig is, mert a biztonságiöv-lámpa kialvása óta átlag negyedóránként cipelte anyát vécére. Szerintem anya most megunhatta, mert leült a helyére, és egyúttal leoldotta a pórázt a kiskölökről. Az eredmény leginkább arra hasonlít, mint amikor Szuszék, a két hülye macskánk közül a hülyébbik, bekattan, amikor mi már alváshoz készülünk... Fele annyira sem szórakoztató, mint amennyire kurva idegesítő. A csemete épp most rohant el mellettem minimum hetvenedszerre a két széksor között. Teljes erőből (ja, és közben "ssssi-hhhhhhu-hhuuuu" hangokat hallat). De az az igazán durva, hogy a kabinban full sötét van, nem is értem hogy nem fél tőle – vagy legalább az anyja –, hogy elesik valakinek a lábában. Jó, oké, igen, bevallom: valójában az én agyamban fogalmazódott meg a gondolat úgy a harmincadik és az ötvenedik sprint között, hogy kiteszem a lábam. ;) Soha ki nem derült volna. De aztán rájöttem, hogy nekem az nem jó buli, ha mondjuk olyan szerencsétlenül reped fel a szája, hogy egészségügyi vészhelyzet miatt leszállunk Bagdadban vagy Kuvaitban. Szóval most inkább tűrök. *
Tehát, hol is jártunk? Ja, igen, amiben túlszárnyalták a várakozásaimat. Ugyebár az iszlám közismert alkoholellenessége miatt nem tudtam, a kabinszemélyzet mennyire van otthon koktélok terén (sőt, ha nem látom a kocsin a sokféle alkoholos italt, eszembe sem jut kérni – de ez még nem Doha, szóval nincs gáz). Ezért óvatosan csak annyit kérdeztem, van-e paradicsomlé. Kishölgy aszondja, van, így kértem tőle egy vodkát paradicsomlével. Gondoltam, a borsot majd utána kérem, nehogy hülyének nézzen vagy összezavarjam vele. Ám amikor kértem, ő azonnal leemelte a tálcáról, és mosolyogva hozzátette, igen, hoztam azt is, sőt, Tabascót is! Gyakoratilag egy tökéletes Bloody Maryt kaptam.)
Vissza Katarhoz – fedélzeti wifi híján tehát most nem fogom tudni kikeresni nektek azt a csúcsszuper oldalt, amit tegnap talált Kriszta, és ami az általános megélhetési költségeket hasonlítja össze országonként, különböző kategóriákba rendezve, úgyhogy marad az, ami fejből megy. Katar egy emírség a Perzsa-öböl partján, fővárosa Doha, területe mindössze 11-12 ezer négyzetkilométer, ha jól emlékszem. Saccperkábé 2,5 millióan lakják, ebből 1,5-2 millió Dohában, tehát gyakorlatilag Doha az Katar. A népesség nagy része nem katari, hanem innen-onnan érkezett, mint én, állítólag mindössze 20 százalékot tesz ki a született katariak aránya. A vallás természetesen az iszlám, pénznemük a rijal, az időeltolódás pedig tőletek egy óra pluszban. Olajállamok esetében nem szoktunk meglepődni azon, hogy az egy főre jutó GDP-tekintetében ott vannak az első 10-ben, de arról azért már csak meg kell emlékezni, hogy Katar konkrétan az első e tekintetben, a világ összes országa közül. Az átlagkereset is ehhez mért: a legújabb adat szerint 1,4 millió forint átszámolva. Sajnos nem én húzom felfelé az átlagkeresetet... Ha már most kellőképp utáltok minden katarit, ezt a mélyütést még akkor is beviszem: a gázolaj literje 61 forint...
A Big Mac-index nagyjából ugyanúgy fest, mint otthon, egy picivel olcsóbb, ugyanígy a cigaretta. Egy átlagos albérlet viszont olyan 350 ezer forint havonta. Szerencsémre ezt nekem a cég fizeti, akárcsak a lakás összes közüzemi számláját, ezt hozzádobva azért már nem háborgok annyira az itteni mércével röhejesen alacsony fizetésen. Egy havibérlet 17 ezer forint, egy 5 Mbps-os internetelőfizetés pedig több mint 20.
...És idáig jutottam rögtönzött ismertetőmmel, amikor megkezdjük az ereszkedést. Remélem, mihamarabb lehetőségem lesz feltölteni a posztot, ugyanis ez azt jelentené, hogy a számomra kritikus internet-ellátottság megfelelő szintű. Báj-báj addig is.
ps. Közben megtaláltam az említett oldalt, itt lehet böngészni: http://www.numbeo.com/cost-of-living/city_result.jsp?country=Qatar&city=Doha&displayCurrency=HUF
