Ismerkedjetek meg legújabb cimborámmal, A7-AEG-vel, aki a Qatar Airways QR063-as számú zürichi járatát teljesítette február 16-án reggel. Ami azért nevezetes, mert ez volt az első olyan járat Dohából, amelyet immár önállóan dolgozó, teljes jogú rampásként szolgáltam ki.

Ő itt A7-AEG, fajtáját tekintve egy Airbus A330-300. Hétéves szuka, nagyon szeret repülni, kedvencei a long-haul járatok, de Európában is jól érzi magát. 30 business- és 275 economy-üléssel rendelkezik, maximális felszállósúlya 235 tonna. Gazdit keresünk neki, ha nem fogadják örökbe, elaltatják! Lécci, osszátok meg!!!

Jól sejtitek, ez egyben azt is jelenti, hogy sikeresen teljesítettem a harmadik checkoutomat is. Már nem is emlékszem, mi volt az, ha jól rémlik, egy isztambuli járat és keskenytörzsű, talán A321-es. De az biztos, hogy február 14-én történt, ezért az utolsó vizsgajáratomat utólag is sógorkámnak, Mateónak ajánlom születésnapja alkalmából. :)

Hozzá kell tennem, ez a nyamvadt QR063-as egy szemernyi meghatódottságot sem mutatott azzal kapcsolatban, hogy ő lehetett az első önálló járatom – kicsit sem akarta meghálálni a bizalmat. 37 percnyi késést sikerült összehoznunk, helyi idő szerint 0845 helyett végül 0922-kor tolták ki a gépet az állóhelyről. És volt ott minden, mint a búcsúban; ha jól emlékszem, hét(!) különböző késési kódból is válogathattam kedvemre, ebből négyet fel is használtam. (A késések véglegesítése nálunk egy külön pain in the ass, erről majd egy másik bejegyzésben írok, mert már a gondolatától is agyfaszt kapok... Ugyanaz az alkudozós-cigánykodós-elkendőzős látszat-tevékenység, mint Ferihegyen volt, az égvilágon semmi értelme, csak az, hogy egy bekésett járat után, amelynek a kiszolgálása amúgy nem vett igénybe egy óránál többet, egy újabb felesleges órát elbassz a késésekkel való játékkal.)

Az viszont rögtön az első járatomon kiderült, hogy Anish jó tanárom volt, én meg jó tanítvány. Van, hogy hónapok is eltelnek két olyan járatod között, amelyeken ún. "red bag" szituációba keveredsz – nekem ez rögtön az elsőn összejött. A "red bag" kíséret nélküli poggyászt jelent, vagyis olyan csomagot, amelynek tulajdonosa nem tartózkodik a fedélzeten, nem utazik el a járattal. Ez a világ összes repülőterén súlyos biztonsági incidensnek számít (egyetlen kivétel van ez alól, ha egy utas poggyásza lekéste a gépét, és a következővel utána küldik, ilyenkor természetesen elszállítjuk, ekkor lesz belőle ún. "rush" poggyász a mi járatunkon). Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy ilyen szituáció kialakuljon? Ha offloadolják az utast, mert mondjuk elkolbászol a terminálban és nem ér oda a kapuhoz, vagy nem engedik át az ellenőrzésen, mert nincs rendben egy papírja, és még tucatnyi ilyen ok lehet. Ebben az esetben a beszállítókapunál megnézik, volt-e az utasnak feladott poggyásza, és amennyiben igen, azt közlik velünk, mi meg szépen kipakoljuk a gépből. Dohában az előírás szerint ezt STD-20-szal (20 perccel menetrend szerinti indulás előtt) meg kell tennie a kapunak, hogy legyen időnk végrehajtani. Ezzel nem is volt hiba, a kapu időben értesített, én megadtam a poggyászcímke-számokat az LTL-nek (Loading Team Leader, ő felügyeli a rakodást helyettem, én felügyelem az LTL-t – Ferihegyen mi voltunk az LTL is), és mivel még alig ért ki poggyász a géphez, ez mindig a könnyebbik helyzet, mert ilyenkor az offloadolt poggyászokat már eleve be sem pakolják a gépbe.

Elvileg... Hát, az én LTL-em bepakolta, egyem azokat az ábrándos filippínó szemeit.
Mindez nagyjából már ajtózárás környékén történt, az utasok késése miatt (késői beszállítás a kapunál) már jó negyedórával túl az indulási időn. Lemegyek a gép hasa alá, és azt látom, hogy két poggyász félre van téve, holott összesen három poggyászt kellett lerúgnunk a gépről. Kérdezem, hol van a harmadik. Esküszik, hogy nem látta. Nincs red bag a gépen, minden kész, zárhatunk. Hát, én meg kurvára nem így gondolom, barátom.

Azt tudni kell, hogy amikor a kapu megadja a visszahívott poggyászok címkeszámait, akkor azt is megadja, hogy melyik konténerbe lőtték be őket a poggyász-osztályozóban. Az LTL a rakodási utasítás alapján pedig tudja, hogy az adott konténert melyik pozícióra pakolta be a gép rakterébe, így csak azt a konténert kell kinyitni, megtalálni a poggyászt és kész.
Kivéve... azt az esetet, amikor a rendszer a poggyász helyénél azt mutatja, hogy "bag room"... Ez azt jelenti, hogy a poggyászt nem scannelték be sehol, a helyzete ismeretlen. Fantompoggyász. Egyedül azt tudjuk, hogy a gazdája nem utazik a járattal, ergo a poggyász sem utazhat, de, hogy hol van fizikailag, arról senkinek fingja sincs. Mondanom sem kell, ezt mindenki imádja, különösen a rampások, mert az LTL-eknek megvan az a kényelmes szokásuk, hogy – mivel az esetek 90 százalékában az ilyen poggyász a szalagrendszer végtelenjében kering valahol, sok esetben csak órákkal a járat indulása után bukkan fel – hajlamosak úgy venni, hogy akkor az a poggyász "nincs", nem is fog megjelenni a gépnél. Pedig, bizony, néha meg tud – mint ahogy az én járatomon is megjelent. És az én jó LTL-em zokszó nélkül be is pakolta.

Ez akkor derült ki, amikor mobilról felhívtam az egyik poggyász-osztályozót, és ott már meg tudták mondani, melyik kocsin volt a poggyász, így biztossá vált, hogy bekerült a gépbe. Tehát visszanyittattam a rakteret és megkerestettem a poggyászt – újabb késés, de végül is elment a járat, és mi ennél sokkal fontosabb: biztonságosan ment el a járat, és engem sem függesztettek fel rögtön az első járatom után. :)

De azt hiszem, erre mondják azt, hogy "ez közel volt".