04/11/09 – Sea Day

Kapitális szopás van kibontakozóban az én wannabe-főnökeim (AJ és holdudvara) számára. Tegnap beszéltem a dokival, megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra a reggelre, amikor elengedett a karanténból. Pontosan emlékezett mindenre, méghozzá szakasztott ugyanúgy, ahogy én előadtam AJ-nek, aznap este, amikor nem voltam hajlandó aláírni a warningot. Vagyis, hogy azt mondta nekem, hogy van időm összepakolni a cuccaimat, visszamenni a saját kabinomba, letusolni, pihenni és délután újra felvehetem a munkát. Délután - nem 8.33-kor, amikor ez a beszélgetés zajlott.

Hajlandó ezt bármikor bárki előtt, akár a Hotel Manager előtt is megerősíteni, szóval nagyon úgy fest, hogy AJ utolsó védelmi vonala is elszállt. Sőt! A doki elmondta, hogy ugyanez a beszélgetés már lezajlott AJ és közte a távozásom másnapján - tehát még mielőtt(!) ő előkészítette volna a warningot számomra -, és neki is megmondta, hogy pontosan mi hangzott el abban a kabinban. Vagyis AJ már a warning előtt pontosan tudta, hogy mi az ábra, nem én mondtam el neki, ennek ellenére mégis megírta azt a papírt. Szóval, most már a Napnál világosabb, hogy csak meg akart szívatni, és arra számított, hogy megijedek és aláírom a papírt. AJ lő; öngól. :)

Na, ennyit az óvodai bolhacirkuszról - ezek után már szinte várom, hogy AJ legyen annyira hülye, hogy ennek ellenére a Hotel Managerhez vigye az ügyet.

Akkor most következzenek a rossz hírek: tegnap megtudtam, hogy mi várható januárra, amikor a Fascination szárazdokkba megy egy hónapra. Eddig mindenki azt gondolta, hogy arra az egy hónapra szétdobálnak minket más hajókra, hiszen a szárazdokkban nem lesz szükség fotósokra. Hát nem. Két választásunk lesz (fej vagy gyomor :) - az első: hazamegyünk workbreakre. Ennek elsőre persze megörültem - egy hónap otthon! (Ami alatt nyilván munkát keresnék és kurvára nem jönnék ide vissza.) Nos, a csapda az, hogy a cég nem fizeti a repülőjegyet... Sem oda, sem vissza. Nem tudom, nekem mi a fasz közöm van hozzá, hogy a hajó szárazdokkba megy, ez nem az én problémám, hanem a Carnivalé, nekik kellene gondoskodniuk a jegyemről. Na, ez a különbség a józan ész és a Carnival hatalmi döntései között...
A második lehetőség: itt maradunk a hajón és beosztanak minket másik departmenthez. Ami annyit jelent, hogy mondjuk csatlakozhatunk a karbantartókhoz, és mehetek fedélzetet festeni a két diplomámmal. A legjobb, hogy arra az időre nem a fotós fizetésünket kapnánk, hanem azét a departmenét, amelyiknél dolgozunk. Jól hangzik? Mivel nyilván nem én választhatom majd ki, hogy hol akarok dolgozni ez idő alatt, egy zokszavam sem lehet, ha azt kérik tőlem, hogy kapargassam a rozsdát a hajó fenekéről. Rögtön az jutott eszembe, amikor annak idején a kollégiumban a nyári szünetben meszelőtáborba lehetett jelentkezni, ahol szépen kifestettük a kollégium szobáit valami jelképes összegért. Na jó, de akkor tizenkilenc voltam, nappalis diák és a haverjaimmal dolgoztam, meg a Kék Egérben minden este buddhára ittuk magunkat munka után - akkor ez a meló belefért, de ide nem ezért jöttem. (Mondjuk a körülmények hasonlóságára nem lehetne panaszom a szárazdokk idejére, ugyanis ilyenkor a hajón bizonyos időközönként nincs áram, nincs víz, nincs internet meg telefon és nincs légkondi. Szóval az ötcsillagos hotel helyett sokkal közelebb lennék egy főiskolás kolihoz.)

Jaj, annyira fel vagyok villanyozva, egyszerűen nem tudom, melyik visszautasíthatatlan ajánlatot válasszam! :) Reni, ha esetleg Neked van bármilyen infód arról, hogy testközelből mit jelent egy ilyen szárazdokkos időszak, most nagyon sokat segítenél vele!

Addig is azt kalkulálgatom, hogy január 4-ig voltaképpen két hónapot kell minél kevesebb hányással kihúznom itt, és ez most nem tűnik túl vállalhatatlannak - ha ironmanes párhuzamot akarok vonni, akkor köbö most végeztem a 3.8 km úszással, ami a bemelegítésnek fogható fel, és kihúzni januárig mondjuk a bringatáv első etapjának felelhet meg Gyékényes és Nagyatád között, ami hetvenvalahány kilométer. Combos, de azért vállalható. Viszont, ha itt belegondol az ember, hogy 180 km és egy maraton van hátra, akkor biztosan feladja, úgyhogy ilyet nem szabad csinálni, ezért most január eleje a kitűzött célom. (De továbbra is önfeledt kisgyermekként fogok tapsikolni, ha valami miatt esetleg addig mégis kirúgnak. Az első menetet ugyan én nyertem, de azért nem becsülöm le AJ tapasztalatát a carnivalos áskálódásban és seggnyalásban.)

Ja, tényleg, nem írtam Traianról, az új menedzserről, a románról. Háááát... zsák a foltját (nem véletlenül jó barátok és dolgoztak együtt négy évig AJ-vel). A "nyitóbeszéde" tanulmány lehetne a Hogyan növesszünk egészséges seggfejet céges környezetben c. kézikönyvben - kábé arról szólt, hogy nem akar a nyakunkra járni, de akinek mégis kell, annak pokollá teszi az életét, nem szereti az okostojásokat, a két dolog, amit elvár tőlünk, az a rollcount és hogy 120 százalékosan tegyük oda magunkat (itt volt egy kis mellékszál a Csapatjátékos fejezetből), valamint, hogy senkinek nem kötelező itt dolgozni. (Mit nem mondasz...)

* De tényleg, valaki, aki jártas a cégvezetők agyműködésében, segítsen: mégis, hogy a fészkes fenébe gondolhatja egy felnőtt ember komolyan azt, hogy az alá tartozó emberek 120 százalékosan fognak dolgozni, ha ennek egyetlen "jutalma" az, hogy ettől megtarthatják a munkahelyüket? Ugyanis ez tök általános, mint hallom; dolgozz túlórában, ne kérj érte pénzt, érkezz korábban és távozz később az irodából, mint a munkaköröd leírásában szerepel, mert ha mindezt nem teszed, akkor "nem látszik rajtad az igyekezet, nem vagy csapatjátékos"... Mi lenne, ha a ténylegesen elvárt teljesítmény szerepelne az állásajánlatban, az eredeti fizetéssel, és akkor bízzák rám, hogy nekem még így is megéri-e vagy sem. És akkor nem kell jönni a 120 százalékos verbálfaszveréssel, hanem akkor mindenki tudja, hogy mi az elvárás, és hadd teljesítsem azt, de ne kelljen közben úgy tennem, mintha tényleg szeretnék tenni valamit a cégért. A lófaszt - magamért szeretnék tenni, nem a cégért, mégpedig azáltal, hogy fizetést kapok, amit olyasmire fordíthatok, ami valóban boldoggá tesz. Ez tényleg egy ilyen bonyolult felismerés? Az emberek már réges rég feltaláltak egy kiváló dolgot, amivel motiválni lehet valakit, ez pedig a pénz, és ennél sajnos azóta sem találtak ki jobbat. Ha főnökként 120 százalékot akarsz, akkor ne a csapatjátékkal meg igyekezettel tömd az embereid fejét, hanem tűzz ki bónuszt: ha eléred, több pénzt kapsz, ennyi. Kurva egyszerű. Cégtulajdonosként pontosan tudtam, hogy miért dolgozok 16 órákat egy nap - valóban a cégért, mert az enyém. De ugyanezt egy alkalmazottól elvárni akkora hülyeség, mint ide Nagykáta. Na, mindegy, kitérő off, de azért érdekelne, hogy ezt hogy látjátok. *

Szóval, ez Traian, az új menágercsóka.

Ja, és ha már a bónusz szóba került, egy kellemes hírrel zárhatom a mai beszámolót: ma felvettem a paymastertől az első különpénzt, amit a tréning után kaptam, 40 dollár bónuszt a magasabb eredményért (ezt még a legelső cruise-on, Kevin idejében érte el a csapat, csak eddig nem tudtam felvenni, főleg a medical off miatt). A holnap záruló cruise esetében is megcsináltuk a kitűzött bevételt, úgyhogy hamarosan megint csilingel a pénztárgép.