08/01/10 - Sea Day
Hát, gyerekek, amit eddig tapasztaltam a Dreamből, az bizony tízből tíz. Először is - ahogy arra számítottam - minden vadiúj, enni lehetne még a liftből is. Itt a staff mess néz ki úgy, ahogy a Fascinationön a vendégek étterme nézett ki. Tökéletes terítés, pincérek lesik minden szavunk... ötcsillagos ez is, na.
És csúcstechnika mindenhol. Amikor fotózunk, nem ám úgy van, hogy a laboros fiúk begyűjtik a memóriakártyákat, frászt - wirelessen megy át minden kép abban a pillanatban, hogy ellőttük őket. Egy rakás gépünk van a galériában, amelyekről még sosem hallottam - úgyhogy van mit tanulnom -, tíz perc alatt készítenek nyomdai minőségű könyvet a vendégek saját képeiből, de csinálhatnak maguknak naptárt is, ha úgy tartja kedvük.
Említettem korábban, hogy kicsit be vagyok szarva attól, hogy vajon mennyit kell majd dolgozni egy ilyen nagy hajón. Nos, örömmel jelenthetem ki, hogy félelmeim alaptalanok voltak - az itteni csapat összességében kevesebbet dolgozik, mint mi odaát a Fascinationön! Valószínűleg itt fogok megismerkedni egy eleddig ismeretlen fogalommal, a day offal... Ez azt jelenti, hogy lesz olyan nap, amikor nem dolgozom! El tudjátok ezt képzelni? (Jó, Ti biztos el tudjátok, de ne feledjétek, ez egy másik világ; Rabszolgasors Reloaded. Olyan alapvető dolgok, mint pihenőnap, eddig elképzelhetetlenek voltak.)
Na és a csapat... EZ csapat, valóban, nem az a szarkupac, ami odaát volt. Marcell, baszki, ide kell jönnöd, minél hamarabb! Igyekszem tenni az ügy érdekében, tesó. Ez az, amit kerestünk, azt hiszem.
Első napomon megismerkedtem Bojannal, aki a Dream Studio vezetője. Ez egy exkluzív szolgáltatás, csak a Dreamen és még pár hajón van; privát fotósessiön a vendégek számára, kizárólag foglalásos alapon, ahol egyéni, kreatív portrékat készítenek róluk. Újabb időpontegyeztetés után közösen átnézik a képeket, majd a jóváhagyott végeredményt egy csúcsminőségű könyvben nyomtatják ki. Nos, én már láttam egy-két dolgot, amit fotózás kapcsán látni lehet, nem egykönnyen esek hasra, de ettől lementem hídba...
Ráadásul Bojan ugyanazokat a harcokat vívta meg carnivalos pályafutása elején, mint én, ő is mindig a minőségre akart menni - mondott egy olyan mondatot rögtön a megismerkedésünk első tíz percében, hogy ott azonnal meg akartam ölelni: valami olyasmi volt, hogy oké, hogy lövünk 2000 képet és abból remélhetőleg eladunk 20-at egyenként 10 dollárért, de mi van, ha (időt, odafigyelést és a tehetségünket rászánva) lövünk 20 képet és mindet eladjuk...? 500 dollárért? - Őt is mindig el akarták nyomni és carnival-biorobotot csinálni belőle, de ő harcolt, és végül elérte, amit akart. Nem tudok nem sorsszerűséget találni abban, hogy amikor már majdnem feladtam és beláttam, hogy a Carniválnál nem lehet minőségi dolgokat csinálni, akkor kapok egy új hajót, új csapatot, egy esélyt az újrakezdésre, rádásul találok egy embert, aki ugyanúgy gondolkodik a fotózásról, mint én...
Összegezve: ha eddig aggódtatok miattam, most már nem kell. :) Ez az, amiért idejöttem.
(Ja, és voltam ám St.Maartenen! :)))))) Még nem a Maho Beachen, de ami késik, nem múlik!)
