15/01/10 - Sea Day

Egy születésnap (harmincnegyedik?? baszki!!!), ami Nélkületek egyáltalán nem lett volna születésnap, merthogy itt ilyen dolgok nem igazán tudják megtörni a mindennapok monotonitását. Én sem voltam egyáltalán szülinapi hangulatban (bár a többiek terveznek nekem valamit estére, mert már elkezdték begyűjteni egymástól az ilyenkor szokásos öt dollárokat), aztán tegnap este szivárogni kezdtek az sms-ek, és az imént, amikor felmentem a netre, még több emailt és blogkommentet találtam. Hát, köszi, gyerekek, nagyon klassz, hogy ennyire figyeltek rám!

Meglepetésül kezdjük egy fényképpel, amivel most már biztosan megalapozom az eddigi Karib-tenger kalózais vicceket: igen, immár hivatalosan is karibi kalóz vagyok. :)

Az úgy van, hogy a cruise első napján a két dining room előtt fotózzuk a vendégeket egy kalóz társaságában - a kalózokat is a photo department adja, vagyis ketten közülünk beöltöznek. Eddig sikeresen megúszam mindkét hajómon, hogy maskarába kelljen bújnom, itt rögtön az első feladatom ez volt. De egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire fáztam tőle gondolatban. Sőt, van egy egészen kiváló hozadéka is: amikor kalóz vagyok, aznap este sem a dining roomban, sem a portréknál nem fotózom. Tehát az aznap esti melóm kimerül annyiban, hogy kétszer negyvenöt percre felveszem a kalózgúnyát, fekete parókát, kalapot (így kiköpött Johnny Depp vagyok) és aki a közelembe jön, azt megragadom és azt mondom neki, grrrr. Társam meg exponál. Ennyi.
Ja, igen, és jól látjátok, ki is vagyok sminkelve. :) Na, ezt a részét viszont nem tanítja meg senki, úgyhogy egy picinykét el voltam veszve a fekete szemceruzával a kezemben a tükör előtt, hogy akkor ilyenkor mégis mi a faszt kell csinálni. :)) De azért jó lett, nem? ;)

És akkor most jöjjenek az önökkértékek!

Mindenekelőtt az én Drágámnak:
Űrnyulam, itt csak az utolsó emailes kérdésedre válaszolok, mert az közérdekű - a postai címem a Dreamen a következő:
(Ja, és küldj még több képet! ;)

Kalman Szentesi, #427571
Photo Department
CARNIVAL DREAM
P.O.BOX 029007
MIAMI, FLORIDA 33102-9007

Marcellnek (ez hosszabb lesz):
Nos, kérdeztél a csapatról meg a munkáról. Összegezve, még mindig tízből tíz. Kezdem a menedzserrel, Costival: Constantin 'Costi' Fantanar Romániából, 34 éves, senior photo manager, ami azt jelenti, hogy több (az összes? ezt nem tudom) hajóért felel. A képét láthatod a laborban a vezetők között a tablón. És mégis ő volt az egyetlen menedzser eddig, akit láttam beállni képeket rendezgetni a galériában, vagy a szemeteseket cipelni az esti záráskor. Laza és emberi (és a gokartpályán legalább olyan gyors, mint én, úgyhogy amikor egymást lökdöstük ki minden kanyarban, kiderült, hogy marhulni is jól lehet vele). A csapatot jól vezeti, úgy van vele, hogy aki ide került, az már egy válogatott gárda, a flotta krémje, úgyhogy nem fogja a kezünket. Épp tegnap este viszont meg kellett mutatnia a szigorúbb arcát is, mert a jelek szerint néhányan a régiek közül kezdtek túlságosan is belekényelmesedni ebbe a - valóban a Fascinationnel össze nem mérhető - nyugalomba. Volt egy kis fejmosás, hogy igyekezzenek jobban, figyeljenek a rollcountra - a szokásos.

A csapatban három trainee is van, mármint, akiknek a névtábláján is ez virít és ez az első hajójuk a college után: egy pikkpakk lány, Dhenok és két srác, Ivan Szerbiából és Karolis Lettországból. A "második ember" Tharesh Indiából, ő felel a galériáért - és akkor jöjjön a többiek felsorolása, elsőként a lányok: Raquel (filippino), Alejandra (Peru) és Ana Pilar (Mexikó), valamint Josip (szobatársam Zágrábból), William (Manchester), Radu (Románia), Juan (Peru), Jerome, Hary, Aldrian és Manny (mind pikkpakkok). Ja, és utánam érkezett még Brian (Blájen? :) az USA-ból, North Carolinából. A két laboros srác Lehel és Bogdan, Romániából; Lehel értelemszerűen magyar, úgyhogy nem nélkülözöm a magyar szót sem. (Remélem, nem hagytam ki senkit.)

Hihetetlen, de igaz; ezen a monstrum nagy hajón egy árnyalatnyival, de mintha kevesebbet dolgoznánk, mint odaát. A hétnapos cruise-ok eleve több nyugalmat adnak. Igaz, hogy két formal nightunk van, de a második egyáltalán nem hajtós, ugyanúgy van időm kedvemre pózoltatni a vendégeket, mint egy casual nighton. Csak háromszor fotózunk dining roomot, ráadásul egy csapat csak egy! dining roomot lő, nem rohangálunk egyikből a másikba, mint a mérgezett egerek (jóllehet az éttermek persze nagyobbak, így több az asztal is). Az egyik útvonalon három, a másikon négy kikötőnk van, így a gangwayek sem olyan megterhelőek, ráadásul a zsúfoltabb cruise-on a négyből kettő délelőtt 10-kor kezdődik, ami azért már elviselhető (Belize-ben meg tender van, ugyanúgy, mint Half Moon Cay-n, az meg azért jó, mert mindig van időd pihenni, nem rohannak le folyamatosan). És ami a legjobb, igenis van olyan, hogy nem kell minden egyes kurva dining roomot és gangwayt nekem fotózni, úgyhogy volt már itt olyan, hogy kihagyhattam ezeket, mert jobb volt a schedule-öm.

Apropó, schedule (ja, bocs, otthoni olvasóknak: az az időbeosztás, ami szerint dolgozunk): pár nappal később, hogy én jöttem, Port Canaveralban elköszönt a csapattól Patrick, aki az egyik leggyakorlottabb fotós volt a hajón. És mivel Costi sem az a fajta gyerek, aki szeret sokat dolgozni, ha lát bármi egyszerűbb megoldást, hát fogott engem és egy az egyben berakott Patrick beosztásába. Ami azt jelenti, hogy pl. tiszta fehér háttér előtt fotózok close-up portrékat (Marcellnek: négy lámpafej, két softbox, két umbrella, teljesen más beállítások, összességében nagyon fasza; többieknek: a közelképek az itteni hajós fotózás csúcsát jelentik, pláne egy sima fehér háttér előtt, ahol nincs semmi más, ami "eladná" a képet, minden apróságra oda kell figyelned, nem lehetnek árnyékok az arcokon satöbbi), az egyik formal nightra megkaptam Monte Carlót (az egyik legszebb és legjobban vásárolt háttér), a másikon szintén close-up portrét lövök. Szóval, rendesen mélyvíz, de hál'istennek már úszónak számítok. Costi ugyan felajánlotta, hogy ha nem érzem magam magabiztosan ezekben a hátterekben, átrak egy könnyebb schedule-be, de hát 1.) én ne érezném magam bárhol magabiztosan?? ;)) 2.) másik háttérnél is ugyanannyit töltünk el időben, szóval, ha már így van, akkor kihívást ide nekem ezerrel, abból legalább tanulok.
Ja, és még egy dolog, amit kedvelek Costiban, hogy nem csak akkor szól hozzád, ha elbasztál valamit és le kell forráznia; a fehér hátteres képeimet például megdicsérte, azt mondta, jók a vágások, jó az expozíció, és különösen tetszik neki, hogy megmaradtam a tanult alappózoknál, amíg tökéletesen otthon nem érzem magam az új feladatban, és nem kezdtem el azonnal vég nélkül kreatívkodni. Hát, szívesen, vazze. :)

Amúgy meg hiányzol, Mókuspofa! :) Ha lesz időd - és naná, hogy lesz, Noémitől tudom, hogy Neked van a legmázlisabb időbeosztásod és melód a hajón :P -, akkor írj bővebben a drydockról! Majd felrakom vendégposztként ide. (Nórit szokás szerint puszilom!)

Renikének:
Hát, tartogat meglepetéseket a hajós élet, az biztos. Nem tudtam elképzelni, hogy ugyanaz a munka, ami pokol volt a Fascinationön, ennyire élvezetes lehet egy másik hajón, más csapattal. A felajánlott Nassau-túrát előzetesen is hatalmas köszönettel elfogadom (továbbra is próbálok annyi hajón kívüli kikapcsolódást belesűríteni egy-egy pihenőidőmbe, amennyit csak leetséges, elvégre elsősorban ezért jöttem ide). Holnap, szombaton érkezünk vissza Port Canaveralba, és indul is az új túra, vasárnap leszek Nassauban. De egyelőre még ne riassz senkit, mert egyrészt még nem tudom, mennyi szabadidőm lesz, másrészt meg azt a keveset, ami lesz, valószínűleg ingyennetezésre fogom fordítani, mert a Kedvesem hangját például már szilveszter óta nem hallottam.

UPDATE: Most néztem meg a menetrendet, és szomorúan látom, hogy Nassauban mindig nagyon keveset vagyunk; reggel fél 9-kor érkezünk, ami normális, viszont du 2-kor már ki is hajózunk, ami nem annyira. Szóval, csak akkor tudok bármilyen programban is gondolkodni, ha nem fotózom gangwayt (vagy ha megkérem Costit, hogy tegyen offra délelőtt). Úgyhogy erre még visszatérünk!

Noéminek:
Te is hiányzol nekem, Nyavajás! :) Meg mindenki odaátról. Fanni volt, akit utoljára láttam közületek, mert vele még Miamiba is együtt indult a gépünk. És persze tök jó volt egy teljes napig arra készülni, hogy Gézával egy hajón leszünk - aztán mégsem úgy lett. (Neki még 50 dollárral is tartozom, mert nem akartam ATM-ből levenni pénzt a reptéren, és tőle kértem, mondván, majd holnap a hajón levő ATM-ből kiveszem... :) Ha komolyan gondoltad, hogy jössz, szerintem már most keresd meg a supervisorodat (Te jobb kapcsolatban vagy az ottaniakkal, mint én újoncként az itteniekkel, transfer requestnél biztos ez is számít), de részemről én aláírok Neked bármit. :)

Kétinek:
Nem, nem én emelgetek a strandon. :) (Nédd má' meg, sokkal rövidebb lábai vannak, mint nekem! :P) És pláne nem egy kolléganőt, fúúj! Tudod Te, milyen "nők" voltak a Fascination fotós csapatában? Nem, mert honnan is tudnád - volt Sara, a disznóra hasonlító (arc és alkat) perui csaj, és volt Saimai, aki indonéz (vagy filippino? ezeket mindig keverem, és összefoglaló néven hívom őket pikkpakkoknak), és csak annyiban különbözött Sarától, hogy egy kicsivel még jobban hasonlított egy disznóra, és talán picivel még kövérebb is volt. De Marcell még ott van velük, úgyhogy, ha nagyon érdekel, meg tudja kérdezni, hogy melyiket lett volna nehezebb felemelni. :)
Aztán másrészt meg írjál már valamikor egy mailt, hogy mi újság Veled Újvárosban, mert arról a tájékról mostanában nem tudok semmit. Puszik!

Boibónak és mindenki másnak, aki drukkol meg köszönt: KÖSZI!, Klánfőnökéknek meg a köszi mellé egy HEHA! is. :))

A putinei bandának:
Kösz a levelet, Tonyesz, Szoszkának kongrácsüléjsön, amiért tudja, hogy merre van Haiti, Gittóninak üzenem, hogy már lementettem a rájás képeket, nemsoká feltöltöm, Matkónak meg köszönöm a háttérből szurkolást, ami azért kivehető minden második sorodban. Okosan, ügyesen!