25/01/10 - Cozumel, MX
Ez érdekes élmény volt... Kint voltam Cozumelben, beültem a Fat Tuesdaybe inni egy Coronitát meg netezni, öt percre a hajótól, a móló végében. Kevesen voltak, mivel felhős volt az idő, egyszer csak felkaptam a fejem, mert egy nagyon ismerős illatot hozott a szél. Nem ismertem fel a parfümöt, de biztos voltam benne, hogy olyasvalakihez tartozott, akit szerettem. Szimatoltam, szimatoltam, de az istennek se akart beugrani.
Abban az irányban, ahonnan nyitott volt a terasz, és ahonnan a szél fújt, csak két fiatal amerikai csajszi ült, vendégek. Mármint a hajóról - de ezt csak tippeltem (kevés rizikóval, mert Cozumelben, aki nem füstös latin, azt a hajó hozta ide, és most próbál minél hamarabb nagyon részeg lenni; legtöbbször sikerrel). A lényeg, hogy odaléptem a lányokhoz, hogy megkérdezzem, milyen parfümöt használnak.
Az egyik, a szőke rögtön elkezdi sorolni, hogy light blue Dolce&Gabbana meg ezmegaz és mondaná tovább, de félbeszakítom, hogy engem csak az érdekel, ma mit visel. A D&G-t, válaszolja. A másik, a barna meg azt mondja, ma nincs rajta semmilyen parfüm. Szóval, zsákutca - udvariasan megköszöntem nekik, és visszaültem az asztalomhoz.
Kábé tíz percel később aztán végül beugrik, mit érzek: Kenzo! A fehér Kenzo. Odaintek a csajoknak, hogy köszi, megvan, és mondom nekik, hogy Kenzo. Erre a barnahajú ledöbben, zavarba jön, aztán kiböki: "tegnap Kenzo volt rajtam"...
Az egészből azt akartam levezetni, hogy megdöbbentő, milyen dolgok és milyen mélyen képesek bevésődni az emberbe. A fehér Kenzót még Timi viselte (kevesen ismertétek őt a jelenlegi olvasók közül), ami azt jelenti, hogy ezek az emlékek egy legkésőbb is tizenegy évvel ezelőtti múltból származnak.
Kíváncsi vagyok, innen mit viszek majd magammal... Melyik illat vagy íz vagy hang lesz az, amelynek lenyomata még egy évtized elmúltával is ugyanolyan friss marad az agyamban, mint amilyennek most tapasztalom. Mert biztos vagyok benne, hogy lesz sok ilyen - hülyeség is lenne tagadni, hogy amit most csinálok, az jelentősen formál rajtam, és valószínűleg hatással lesz egész hátralevő életemre.
Aztán persze lehet, hogy nekem is a csokifagyi íze lesz az, mint Nyavajásnak. :)