15/05/10 – Budapest, HU
Eredetileg azt terveztem, hogy a Távol a fikától blogot befagyasztom mindaddig, amíg belföldön tartózkodom, megtartom amolyan állandó külhonbólbeszámolós helynek. De amiről most fogok siránkozni, az bizony nagyon is a blog témájába vág; pontosabban szólva ennél jobb címmagyarázatot keresve sem találhatnék.
Az elmúlt egy-másfél hét tükrében senkinek ne legyen többé olyan kérdése, hogy miért is fogom (újra) boldogan elhagyni ezt a viccországot, Abszurdisztán-alsót, a középszerű bohózatírók tudathasadásos rémálmainak hitelből bevilágított bemutató-termét.
Az nem normális, hogy több mint egy hete minden, a közélet iránt minimálisan érdeklődő polgárnak arról kelljen hallania vezető helyen minden egyes hírműsorban, magazinban és háttérbeszélgetésben, hogy egy százhuszadik nóném senki, akit a Nép, az istenadta, jobb dolga nem lévén képviselővé választott, MILYEN RUHÁBAN(!!!) fog bemenni a munkahelyére.
Az, hogy az említett munkahely történetesen a magyar országgyűlés, az már a mi sortragédiánk, ez is jól illeszkedik a vérzivataros századaink alatt emelt fővel elkövetett böszmeségeink sorába. De akkor is: erről beszélnek az emberek, ez tematizálja a közéletünket, ebben tapicskolva vívnak nyilatkozatháborút politikusaink, az ország vezetői! Ha nem lenne nekünk egy olyan celebünk, aki egyrészről Jászai Mari-díjas kiváló színpadi színész, másrészről meg nemzeti vágtanapon parádézó, főműsoridőben celebtársaival főzőcskéző, mindennek tetejébe magát Bucinak(!) nevező sztár (sztár, bazmeg, sztár...!), aki megteszi nekünk azt a szívességet, hogy totál bebaszva/belőve rommá tör két családot, akkor az isten se terelte volna el a figyelmet a készülő Rettenetes Mellény Összeesküvésről - még részben sem. Nemzetközi viszonylatban pedig, ha nem lenne az Égei-tenger partján egy háromezer éves büszke nép, amelynek egységsugarú fiataljai épp most gyújtják fel bankjaikat, irodáikat meg úgy en bloc az egész fővárost, remélve, hogy az majd jót tesz a döglődő döglött gazdaságnak, akkor Európa közvéleményének szájába sem sikerült volna másik csontot adni, és még azok is rajtunk röhögnének, akik jelenleg amazokon röhögnek.
Ha már az életünk szürreálisabb, mint egy zsékategóriás fantasy-író legutolsó fércműve, akkor rögzítsük most a cselekmény környezetét - fellengzzünk bátran: a kontextust -, mintha valóban egy regényt olvasnánk: Adott ez a kitalált ország, amely történetünk idejében éppen az elmúlt hat évtized legsúlyosabb gazdasági válságában szopja azt a jóságos gecit (nem mellesleg az egész kontinens összes többi országával egyetemben). A szavazójoggal felruházott birkák épp új pásztort keresnek, aki majd kivezeti a nyájat a farkasok karmai közül, és találnak is egy számukra épp megfelelőt, nosza, a nyakába is akasztanak hipp-hopp egy aranysújtásos, ezüstpikkelyes, gyémántveretes, tündérhajjal átszőtt Kétharmados Parlamenti Többséget, oszt várják, hogy a Győzőke-show (a kitalált ország egyik kitalált celebje) digitálisan felújított új részei és az alanyi jogon járó ingyen sör mellett mi lesz a harmadik csodatétel, amit az új pásztor ád.
Mégis, ebben a végletekig kiélezett helyzetben, amikor az ország annyira sérülékeny, hogy egy bróker egyetlen tüsszentésére ötven százalékpontot esik nemcsak az ország, de a régió összes tőzsdéje, az új parlament megalakulásának napján a kutya sem beszél semmilyen válságkezelésről, gazdasági programról, meg egyáltalán, semmilyen kormányzati intézkedésről, egyetlenegy dolog köt le Battonyától Nemesmedvesig minden szem- és fülpárt: hogy vajon V. Gábor, a parlamentbe frissen bekerült Pödört Bajusszal Hátrafelé Motorozók Országos Egyesületének elnöke fel meri-e venni a korábban betiltott Bé Közép elnevezésű félkatonai szervezet egyenruháját, a híres-hírhedt rózsaszín tüllszoknyát, amelynek elejére egy piros-fehér csíkos billenős dömpert, hátuljára pedig Usztics Mátyás portréját hímezték.
Merthogy V. Gábor már a választások másnapján bejelenti, hogy ő bizony fel fogja, mire kerekedik hatalmas, hetekig tartó nyilatkozatháború, mindenki mindenkit felszólít, elhatárolódik, házszabályt és bétékát idéz, miközben senkinek nem jut eszébe, hogy megkérdezze: Te, Gábor... oszt miért is? Össze tudnád-e foglalni öt értelmes magyar mondatban, hogy ez voltaképpen miért jó, mit vársz ettől a performansztól satöbbi. Mint ahogy az sem jut eszébe senkinek, hogy az emberi agy egy olyan csodálatos szerkezet, amely képes leszarni dolgokat, és ezzel összhangban senki nem nyújt át V. Gábornak egy díszdobozos Elvan a Hülyegyerek, Ha Játszik társasjátékot, hozzátéve, hogy "akkor gyere strandpapucsban a Parlamentbe, te amőba".
A nyilatkozatgörgeteg meg tovább dagad, V. módosít; csak Bé Közép egyenruhára emlékeztető szoknya lesz rajta, de valójában egy teljesen átlagos és ártalmatlan szoknyáról van szó. Látható élvezettel csinál hülyét abból a jogrendből, amelynek szolgálatára pár nap múlva felesküdni készül, a mögé a mentelmi jog mögé bújik, amelyre pár hónappal korábban a parlamenten kívülről még véres habot prüszkölt értelmes kis szájából. Óvodás játékát (ha ezzel megsértettem volna pár óvodást, elnézést kérek) a jelek szerint senki nem kívánja elrontani, a teljes magyar politikai elit, no meg a honi média egésze asszisztál hozzá, pusztán azzal, hogy komolyan veszik.
És elérkezik a várva várt nap, vakuk kereszttüze kíséri, kamerák özöne fürkészi, hogy mi lapul a látszólag teljesen szokványos öltönynadrág alatt, szoknya-e az vagy valami más, az online média percenkénti frissítéssel számol be róla, hogy "megjött! bement! öltöny van rajta! valami van alatta!", és lélekben már mindenki visszaszámol, hogy mikor kapunk választ az ország szempontjából legégetőbb kérdésre. És a vezércsel: V. Gábor jótanulóként végigmosolyogja az alakuló ülést, és csak közvetlenül az eskütétel előtt tolja le a nadrágját, amikor már nem lehet kivezettetni, meg egyébként is, azt csak bűncselekmény esetén lehet, a béközépegyenruha viselése pedig pusztán szabálysértés, meg a mentelmi jog, megafaszom. És akkor, úúúúúúúristen, ott figyel a rózsaszín tütü! A nemzethalál most már garantált.
És, figyelem, még van ennél is lejjebb! Az incidensre válaszul a Vörösingesek tábora, akiket Ács Feri helyett most már D'Artagnan vezet, hátat fordít a rebelliseknek... Hátat fordít, bazmeg, nem hiszem el, le kell írnom még párszor, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, hátat fordít, ááááááááááá, segítség, hátat fordít!!!
Mi lesz a következő lépés az ellenzék részéről? Lendvai Ildikó közleményt ad ki, melyben tájékoztatja az ország közvéleményét, hogy többé nem lesz a barátja a Vona Gábor, hanem mostantól a Faragó Zsoltika lesz a barátja a Méhecske csoportból?
Mindez a magyar országgyűlésben játszódik, 2010 májusában! Egy gazdaságilag instabil, rekord munkanélküliséggel küzdő, rendezetlen kisebbségi konfliktusokkal terhelt, eladósodott önkormányzatokkal és működésképtelen rendőrséggel vegetáló országban, ahol a keresőképesek számára a túlélés egyetlen záloga a nemzeti sportként űzött adócsalás.
Nem véletlen, hogy ilyet még Laár Andrásék színi társulata sem tudott soha kitalálni, hiszen ők az abszurd humornak a józan ész számára még értelmezhető tartományában próbálnak minél meghökkentőbbet és viccesebbet kiötölni, de bizony van az abszurdnak az a dimenziója, ahová már a legtermékenyebb szerzői fantázia sem ér le - hogy oda beléphessünk, ahhoz több kell: a magyar valóság.
De az esetnek nem az a legsiralmasabb tanulsága, hogy a politikusaink hülyék. Zakson. Az, ami miatt az egyedüli megoldásnak az azonnali csomagolást látom, az a tény, hogy ezeket a senkiháziakat a szavazókorú magyar lakosság küldte a parlamentbe. Márpedig a népet sem leváltani, sem visszahívni nem lehet, bizony, mi is ilyen hülyék vagyunk, ezeket mi választottuk meg. És erre a legtöbben közülünk még büszkék is, valamiféle diadalról beszélnek, és még hozzáteszik, "namostaztán".
Nézzünk szembe a valósággal: amíg Magyarországon nem kötik egy minimális szintű szellemi alkalmassági vizsgához a szavazójogot, addig ez a helyzet nem lesz jobb. Egy gépjármű vezetésére is csak úgy kapunk engedélyt, ha előbb bizonyítjuk, hogy tisztában vagyunk vele, hogyan működik, amit vezetni akarunk. Ezzel szemben két dologhoz bizonyos életkor felett minden idiótának alanyi joga van: gyereket csinálni és az ország szekerét valamilyen irányba rángatni az urnáknál. Amíg ez így van, addig a következő ciklusban is ugyanezek a mellényezős vagy éppen antimellényezős ripacsok lesznek az ország vezetői, és amíg a szavazóbázisuk igényszintje megköveteli, hogy a napi politizálás kizárólag a szimbólumok és érzelmek szintjén történjen, addig ők ezen nem is fognak változtatni, hiszen ők ebből időközben remekül megélnek. Magyarország nemzeti szimbólumokkal gondosan lesötétített csónakja pedig lényegi irányítás nélkül sodródik tovább a nemzetközi folyamatok hullámain. Ha az ottani áramlatok lefelé taszítják, akkor egy ideig mindenki szarabbul él kicsit odabent, ha felfelé lendítik, akkor meg messzire száll a bentről kihallatszó cigánymuzsika és hétországra szóló lakoma hangja, a nép pedig gyorsan plazmatévéket vásárol. A nemzeti bolhacirkusz éppen aktuális porondmestere mindig elmondja majd, hogy - az áramlat irányától függően - a csónak akkori helyzete az elődök végzetes hibájának tudható be vagy az ő mérhetetlen rátermettségüket bizonyítja. És persze mindig akad pár millió szavazópolgár, aki szentül hiszi majd, hogy a csónak befolyásolja a hullámot, és nem fordítva.
Ha pedig egyszer úgy adódik, hogy egy különösen vészjósló, tajtékos vízfal tart felénk, ne legyen kétségünk, lesz majd egy újabb mellény vagy egy újabb Buci, ami leköti addig a bent ülőket, amíg már semmi nem fog fájni nekik. Más esélyünk nincs, kormánylapát ugyanis már nincs a csónakon - azt valaki már körbevágta Nagymagyarország-formájúra és kiragasztotta a tatra.
(Ja, természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindettől függetlenül én vagyok a hazaáruló, amiért nem várom meg a következő hullámot. Hát... ez van.)
