Úgy néz ki, ma sem dolgozom. :) Az előbb hívtam fel a HR-t – tudom, hogy vasárnap van, de itt az a hét első napja, a péntek szombat ilyen félig off, a szombat péntek pedig teljesen az –, hogy megkérdezzem, van-e már bármilyen jövőképük azzal kapcsolatban, hogy mikor álljak munkába, vagy legalább az első tréningemre mikor üljek be, mert bár egyre jobban tetszik Doha, és igen élvezem a láblógatással töltött időt, talán ennél hasznosabb is lehetnék a cégnek. Azt válaszolták, amit mindig: legyek türelemmel, majd hívnak. Azt legalább megtudtam, hogy a reptéri belépőkártyám elkészültére várunk. Próbálkoztam azzal is, hogy addig elmennék az illetékes szervekhez az itteni lakcímigazoláshoz (gyakorlatilag ez a mindent vivő személyazonosító okmány Katarban) szükséges ujjlenyomat- és vérvételre, de azt mondták, majd ezt is megszervezik nekem, addig csak élvezzem Dohát. Úgyhogy azt hiszem, ma az Aspire parkba fogok elbringázni, mert állítólag gyönyörű – természetesen majd jönnek a képek is hamarosan.
Addig pedig mesélek nektek egy kicsit a leendő (vagyis jelenlegi, csak ez még nem érződik igazán) munkaadómról, ha már az egyetlen hivatalos esemény, amin a kereken két héttel ezelőtti megérkezésem óta részt vettem, egy ilyen általános tájékoztató előadás volt a cégről. (Ahol egyébként kitöltették a bankszámlanyitáshoz szükséges nyomtatványt is, úgyhogy legalább fizetést már kapok. ;)

A Qatar Airways Katar nemzeti légitársasága, 50 százalékos állami tulajdonnal. Számos – és amikor azt mondom, számos, valójában úgy értem, piszkosul, megszámlálhatatlanul sok – leányvállalata közül az egyik a Qatar Aviation Services, röviden QAS, amely 2012. szeptember 30-án azzal tett komoly versenyelőnyre szert a globális munkaerőpiacon, hogy sikerült leszerződtetniük engem. A 2000-ben alapított QAS az egyetlen handling cég a dohai nemzetközi reptéren, tevékenysége három fő területet érint: a földi kiszolgálási tevékenység, az utasforgalmi kiszolgálás, valamint a légiforgalmi irányítás. (Ez utóbbi meglepett, egyáltalán nem mindennapos manapság, hogy az ATC is a handling cég hatáskörébe tartozzon. Például Budapesten is három handling cég van a reptéren, de a légiforgalmi irányítást egy külön cég, a Hungarocontrol végzi.)

Ha egy földönkívüli érkezne a Földre, és mondjuk Bruce Willis nem ölné meg azonnal, mert még időben sikerülne deklarálnia békés szándékait, akkor a legelső dolog, amit megtudna a Qatar Airwaysről, hogy ötcsillagos («««««) légitársaság. Ezt minden lehetséges módon igyekeznek hirdetni magukról, és a magam részéről ezt abszolút méltányolandó igyekezetnek érzem; valóban jogosan büszkék rá. Ezen a tréningen ugyan megkérdeztem, de az előadónk nem tudta pontosan megmondani, hány ötcsillagos légitársaság létezik még a világban a Qataron kívül, hát én most megnéztem nektek – és meglepődtem. Nem azon, hogy nagyon kevés van, mert nyilván a Skytrax, a légitársaságokat osztályozó szervezet nem szeretne oda jutni, ahol a szállodák értékelése tart manapság, hogy annyi az ötcsillagos hotel, hogy ma már nem elég, hogy hat-, de rögtön hétcsillagosnak kell lennie egy luxus-luxusszállodának, ezzel pofán is csapva az egész értékelési rendszert. (Vagy ahogy a Bájkeverőben mondták: "Beleadsz 110 százalékot, és reméled, hogy jól játszol." :D) Nos, nem, légitársaságoknál valóban az öt darab csillag jelenti a luxusok luxusát, és magától értetődő, hogy ilyenből csak kevés van. Ami megdöbbentett, hogy az Emirates és az Etihad (Dubaj és Abu-Dzabi légitársaságai) nincsenek köztük! Pedig a repülésben jártasaknak aligha kell hosszan ecsetelnem az ottani fényűzést, én például biztos voltam benne korábban, hogy a Közel-Keleten három ötcsillagos légitársaság van; a fentebb említettek. Hát nem, mert csak egy, a Qatar.
És akkor a teljesség kedvéért álljon itt az egész lista: a világon a Qatar Airwaysen kívül még további hat (* hamarosan csak öt) légitársaság birtokolja e kitüntető címet: az Asiana Airlines, a Cathay Pacific, a Hainan, a Singapore Airlines, a Kingfisher és a Malaysia Airlines. (* Kész szerencse, hogy a repülés mellett a másik szenvedélyem a Formula-1, mert így idejekorán értesültem arról a hírről, hogy a Force India csapat tulajdonosa, Vijay Mallya, aki egyben a Kingfisher Airlines tulajdonosa is, a közeljövőben – várhatóan már két hét múlva, az Indiai Nagydíjon – felül a szopórollerre, ami egyben vélhetően a Kingfisher Airlines végét is jelenti majd. A Skytrax már fel is függesztette a nyereséget valójában sohasem termelő vállalat rangsorolását.)

De visszatérve a Qatarhoz: a légitársaságot 2011-ben és 2012-ben is a világ legjobb légitársaságának választották, az elmúlt hat évben pedig sorozatban nyerte meg ugyanezt a címet a Közel-Keleten. Ami az én szempontomból még kiemelt fontosságú lehet, hogy 2012-ben a "Best on Time Performance", vagyis a legpontosabb légitársaság díját is elhozta, ami számomra két dolgot jelent; 1.- feltételezhetően az összes szükséges ember- és eszközanyag a rendelkezésemre áll majd a fordulóidő betartásához, és a cég komolyan veszi a szűk keresztmetszetek elhárítását (jajj, nem is tudom hirtelen, melyik céget hozzam fel összehasonlításul... :)))); 2.- ha ennek ellenére bekésetek egy járatot, keresztre feszítenek.

A cég flottájában jelenleg 4 db. A340-es, 29 db. A330-as, 32 db. Boeing 777-es teljesít szolgálatot (hogy csak a nagy hatótávú, szélestörzsű modellekről beszéljünk, amúgy van még 40-45 keskenytörzsű Airbus is, főleg 321-esek, és további 50 rendelés alatt), valamint várnak még 60 (hatvan!) db. Boeing 787 Dreamlinert, amiből kettő már itt van, 80 példányt a még csak tervezés alatt levő Airbus A350-esből, valamint 10 Airbus A380-ast (ebből 5-öt idén vagy jövő év elején).

Ja, emellett egyébként van egy szinte teljesen különálló légitársaság a légitársaságon belül, ez a Qatar Amiri Flight, amely kizárólag a királyi család és a nagyon közel álló kormányzati VIP-k utaztatásával foglalkozik – de azért biztos, ami zicher, nekik is van 13 gépük, ebből 3 A340-es és 3 B747-es...

És akkor a végén egy pár szót ejtsünk a reptérről is. (Ja, elfelejtettem volna mondani? A Qatar Airways magának a dohai reptérnek is tulajdonosa...) Mint sokan tudjátok, van egy "régi", azaz még jelenlegi dohai nemzetközi reptér, és javában épül az "új", még az elnevezéseik is ennek megfelelőek, azaz van DIA meg NDIA. A régi elég kényelmes távolságban, mindössze 5 kilométerre fekszik Doha belvárosától, és ami ennél sokkal lényegesebb, hogy az én lakásomtól is csak 4 és félre. (Ezen a Google térképen jól láthatjátok a régi és az új reptér elhelyezkedését Dohához képest, ha meg beütitek, hogy "Holiday Villa", akkor kb. 300 méteres pontossággal megkapjátok, hogy hol lakom én – pont mellette.) Az új reptér, amely teljes egészében tengertől visszanyert területen épült, ennél kicsit messzebb lesz, tőlem kb. 15 km-re, ami azért még mindig menedzselhető távolság bicajjal. Persze nyilván nem nyáron. De az új reptér, amellett, hogy minden másban is ezerszer többet nyújt majd, mint a jelenlegi, az én szempontomból egyetlen, minden mást felülíró pozitívumot tudhat magáénak: vannak benne utashidak, a kiszolgálás azokon keresztül történik. És mivel az én kinti feladatom legfőképpen abban különbözik az otthoni reptéren végzettől, hogy ez sokkal inkább supervisori feladatkör, a rakodás tényleges irányítását az alattam levők végzik, így én a supervisorkodást kényelmesen el tudom végezni a klimatizált utashídról is. (Megjegyzem, ez nem az én vágyálmom, hanem az itt megismert leendő kollégák elbeszéléseiből leszűrt tanulság.) Szóval, mire Dohában újra beköszönt a nyár, én már az új reptéren fogok dolgozni.

Ó, igen, az átadás. Nos, bármennyire is rápörgött például Édesapám ;) a kommentekben erre a mágikus 12.12.12-es dátumra, úgy látszik, még a világ leggazdagabb országában is képesek elúszni egy gigaprojekt építkezésével, ami persze nem meglepő egy olyan országból érkezettnek, ahol két évtized alatt már majdnem átadnak egyetlen metróvonalat, de bizony meglepő lehet az itteni tempóhoz szokottaknak. Ez van, a reptér már biztosan csúszni fog, és nem készül el idénre. Hogy jövőre mikor, még arra sincs pontosabb becslés, de tavaszra azért mindenki szerint meglesz.

Én örülök neki. Ferihegyen is a tavasz volt a kedvenc évszakom, amikor már kis rövidkabátban lehetett flangálni a gépek mellett, hát az itteni téli 15-20 fokot is kibírom majd valahogy a betonon, aztán tavasszal irány haza, és ha még visszajövök ide, addigra meglesz az új reptér. Lehetett volna ennél ideálisabban tervezni? ;)