Na kérem, aki ezt nem lájkolja, nem haverom többé, vili? ;) Tegnap megjött az utolsó tréningem, a Ramp Handling eredménye is, amelynek tétje nem kevesebb volt, mint hogy a 100 százalékos DGR-teszt után sikerül-e továbbra is megőrizni a hibátlan előmenetelt. A bevezető hangvételéből nyilván már mindenki sejti: sikerült!
Talán nem is kell mondanom, hogy ennek természetesen az égvilágon semmi jelentősége nincs. Azon kívül, hogy remek posztot lehet írni róla, illetve a táblázatban a nevem mellé odabiggyesztették a 'Distinction' (kitüntetés) megjegyzést, soha a büdös életben senki nem fogja megkérdezni, hogy hány százalékkal teljesítettem a kötelező teszteket. De úgy voltam vele, hogy ha már itt annyira nem terhelnek le minket, hogy az unalom nagyobb kihívás elé állít, mint maga a munka, akkor legalább saját szórakoztatásomra tűzzek ki valami erőfeszítésre ösztönző célt. (Meg ti azért ismertek annyira, hogy tudjátok, engem csak a versenyhelyzet képes minimálisan is inspirálni. Ha már belevágok valamibe, ritkán látom értelmét másnak, mint ott a legjobbnak lenni, ami aztán vagy sikerül vagy nem. Mondjuk arra már nem emlékszem, hogy e szabály hatálya alól milyen ideológia mentén emeltem ki pont az ironmaneket és futóversenyeket, de könnyű belátni, hogy kizárólag ezért vagyok még életben. :))
Ha rákattintotok a kis képre, megnyílik az egész tréningértékelő lap, és láthatjátok, hogy azért az enyémen kívül is születtek példás eredmények. Összesen kb. 20-25-en voltunk, az első oldalon láthatók a 95 százalék feletti eredménnyel, kitüntetéssel végzettek, a többiek 85-95 százalék közötti eredménnyel szintén mind átmentek, egyetlen srácot kivéve, aki 76-tal megbukott. Úgyhogy ebből is látható, hogy nem volt egy ördögien nehéz vizsga (persze ez semmit nem von le az én érdemeimből, és mint hozzám közel állóktól, továbbra is elvárom tőletek, hogy hasra essetek az eredményemtől :), tekintve, hogy azért mégiscsak én voltam az egyetlen hibátlan. Meg különben is, már egészen kicsi gyerekkoromban megtudtam egy kínai horoszkópos könyvből, hogy a Nyúl gyerekeket – ez volnék én – sokat kell dicsérni, nehogy depressziósak legyenek. ;) *Orsoly, emlékszel még erre a füzetkére?*)
Na, úgyhogy most örülés van – egészen holnap hajnali 4 óráig, amikor is elátkozok a világon mindenkit, amiért megint fel kell kelnem. De ezúttal nem dolgozni megyek, hanem a katari személyigazolványomhoz szükséges orvosi vizsgálatra. Hajnal ötre, bazmeg! Én nem tudom, miért nem szólt ezeknek a barmoknak még senki, hogy a nap további részében van még 19 másik óra, amelyek bármelyike jóval alkalmasabb egy orvosi vizsgálatra, mint éppen ez... Aztán délután alszom egy hatalmasat, hogy üde és kipihent legyek az évadzáró Formula 1-es futamra, ahol Vettel generátorhibájának fogok szurkolni. Esetleg annak, hogy Domenicali diszkréten félrehívja a civilben nyelvész Massát, és azt mondja neki, "Felipe... bár év közben már mindenki a helyedre pályázott, mi adtunk neked egy szerződést, amit, legyünk őszinték, kurvára nem érdemeltél meg. Nos, ha meg akarod hálálni, tudod, mi a dolgod..." – és lőn big-bada-bumm az első kanyarban. Báááár, hazai pályán ezt kérni tőle... minimum necces. (Igen, készséggel elismerem, hogy kapitális mázli vagy arcpirító sportszerűtlenség nélkül a Ferrari már aligha veri meg Vettelt. :( Mint ahogy azt is, hogy az elmúlt három évből a kis buzi most érdemelné meg igazán először a bajnoki címet. Tehát igazságos lenne, ha megnyerné, csak akkor az előző kettőt kérjük vissza tőle, lééégyszi!)
