05/01/10 - Air Day :)
Repülési magasságunk 35 ezer láb, a külső hőmérséklet -44 Celsius. Várható érkezésünk a Virgin-szigetekre, St.Thomasra: helyi idő szerint 14.46-kor, kábé háromnegyed óra múlva. Hú, de várom már!
Azért el tudtam volna viselni még egy (-két) napot a hotelben. A hajnali fél négyes kelés már tegnap sem kecsegtetett túl sok pihenéssel, de ma végre is hajtani kifejezetten szarul esett. Ha nem negyvennyolcóráztam volna a megelőző napon, akkor biztosan le sem feküdtem volna, inkább lófráltam volna Miamiban, így viszont már abban a pillanatban mélyen aludtam, amint a fejem párnát ért.
Cefetül hideg van Miamiban. Jacksonville-ben is cefetül hideg van. És Atlantában is cefetül hideg van. Egész Floridában alig mértek többet az elmúlt héten 6-8 fokoknál, a helyiek is ki vannak akadva, Georgiában meg értelemszerűen még csípősebb a reggel, mert északabbra van. Jó, tudom, ez még mindig röhej egy átlagos otthoni január elejéhez képest - bár nem tudom, most hogy áll Nálatok a helyzet, hallottam a múlt heti plusz húsz fokokról -, de egy szál vékony kabátban, túlságosan is hozzászokva a bahamai időjáráshoz nem vicces ám, kicsit sem. Szóval, vacogtam rendesen hajnalban, de ezzel együtt úgy vagyok vele, hogy most már ki merem jelenteni, szeretem Miamit, jó ide visszajönni. Nyilván a legelső megérkezésem nosztalgikus emléke is ráerősít erre, azt sosem fogom elfelejteni, amikor szeptember végén kiléptem a gépből. (Igaz, hogy akkor mellberúgott a pára meg a hőség, hogy szinte levegőt sem tudtam venni - ma meg csak szimplán nem akartam.)
** Na, most kinéztem az ablakon, már látom a szigetet! A kapitány az imént mondta be, hogy megkezdtük az ereszkedést. **
Kedvenc légitársaságom a Delta lett. Igaz, jelen pillanatban business classon utazom, ami értelemszerűen baromi kényelmes - egy fotelnyi ülésben terülök el éppen, a légikísérő átlag ötpercenként hoz valamit, ha hagyom neki -, de Miami-Atlanta között a sima túristaosztály is fényévekkel otthonosabb volt, mint bármelyik másik társaságnál, akikkel valaha repültem. Normális ülések, LCD-panel mindegyiknek a hátuljában, amin filmet nézhetsz, zenét hallgathatsz vagy pókerezhetsz a többi utassal. Ja, és a Delta járatain fedélzeti wifi is van! (Igaz, 10 dollárért, de ha nagyon kell, legalább van.)
** Bocs, az nem az a sziget volt, elrepültünk mellette. **
És még egy pozitívum: a Delta nem vett le 50 dollárra a bőröndjeim miatt, mint az American... Nem értem ezeket; ugyanezzel a két csökött bőrönddel utaztam Miamiból Jacksonville-be az Imagination után, és ugyanilyen nehezek voltak, ráadásul akkor is Americannel utaztam, mégsem kértek érte pénzt.
Amúgy sehol nem volt gondom a becsekkolással, átszállással. Miamiból késéssel indultunk, mert a csomagtér ajtaját sokáig nem tudták kinyitni, így csak az utasok beszállása után tudták elkezdeni a csomagok betöltését. De Atlantában eredetileg két órám lett volna átszállni, így a végül megmaradó egy is elégnek bizonyult, hogy elérjem a gépet. Ha valamelyik járattól szívesen vettem volna, ha késik egy pár órát, az éppen ez, amin ülök. Olyan jó lett volna mondjuk rossz időjárási körülmények miatt nem leszállni, amíg a Freedom el nem indul a kikötőből... És akkor itt kellett volna vesztegelnem hét napot St.Thomason, amíg vissza nem tér... :)
** De, mégis az volt az, visszafordultunk! **
Na, akkor megyek is, a hajóról jelentkezem. (Integet)
