Sziasztok! Na, hogy telt a hosszú hétvége és a tegnapi "ünnep"? Olvasom, hogy milyen szép beszédeket hallhattatok gazdasági szabadságharcról, csodánkra járó Európáról, illetve a másik oldalon összellenzéki összefogásról az Antikrisztus ellen és az egyéni érdekek félretételéről (aha, én simán elhittem! :DD), és úgy hallottam, csupán egész kevés alkalommal hangzott el tegnap, hogy dögöljenek meg a zsidók. Szóval nagy örömmel olvastam/hallottam e híreket a kampányünnep méltóságának helyreállításáról, különösen az tetszett, hogy állítólag az egyik helyszínen még az is eszébe jutott valamelyik szónoknak, hogy 1956-ban pont ugyanezen a napon volt forradalom Magyar-országon! Most őszintén, erre milyen kevés esély volt, nem igaz?
Azért nemcsak nálatok zajlanak az események, itt, Dohában sem állt meg az élet (csak dél és 4 között tűnik úgy). Közzé is teszek egy képet, de rögtön be is vallom, 
hogy csupán két célom van vele és egyik sem nemes; egyrészt a polgárpukkasztás, mivel otthon a hétvégén az előrejelzések szerint átveszi az uralmat a szürke, hideg takony, másrészt pedig a megtévesztés, hogy azt higgyétek, egy újabb láblógatásról szóló posztot fogtok olvasni, pedig ezúttal a munkáról lesz szó. Ha nem is túl sok.
A méltatlanul régen félbehagyott sztorit (Ja, itt kérek elnézést a hosszú szünetért, de van magyarázatom, rögtön kettő is. Az egyik, hogy mostanában már végre dolgozom is, így kevesebb az időm, a másik, hogy a kommentek hiánya miatt elkezdtem úgy érezni, mintha csak magamnak írnám a blogot, és arra gondoltam, hogy magamat simán tudom hatékonyabban is kényeztetni – lásd a fenti képet. De aztán elég sokan kértétek számon azóta más csatornákon a folytatást, úgyhogy meg vagyok nyugodva az érdeklődést illetően. :) Tehát, a sztori ott folytatódik, hogy alig egy napra rá, hogy e hasábokon elpanaszoltam nektek, hogy még mindig nem dolgozom, máris hívtak bentről, hogy másnap reggel legyek a reptér 2-es kapujánál. Bizony, elkészült a belépőkártyám!
(Ide jön egy kép, amin nem ér majd túl hangosan röhögni, de a belépőkártyám fényképén kb. úgy nézek ki, mint Vaszilij Zajcev, egyenruhában, vállappal, nyakkendőben, szikla-komolyan, fényes szellőkbe simuló rendíthetetlen arckifejezéssel. Vicces, na...)
Az első nap értelemszerűen csupa adminisztráció és operatív teendő volt, például az uniformisom kiegészítő részeinek felvétele (munkavédelmi cipő, láthatósági mellény, sapka), de másnapra megérkezett a szabóságtól a méretre készült kontingens is: egy öltönyzakó, négy rövid és hosszú ujjú ing, három öltönynadrág. A nadrág és az ingek valóban pazarul állnak, viszont a zakót másnap vissza kellett vinnem a szabóhoz, mert a derekát még úgy is kényelmesen be tudtam volna gombolni, ha három, a jelenlegivel megegyező méretű hasam lenne, ellenben vállban szűk, az ujja pedig rövid volt.
Még szintén az első napon találkoztam a reptéren a földi kiszolgálási részleg fejével, Mr. Kovács Jenővel, egykori Malév-rampással. (Kérem a kedves ex-kollégáimat, akik ezt olvassák, feltétlenül adják át Kuksinak, hogy Kovács Jenő Dohából üdvözletét küldi! – annak idején ők ketten még együtt dolgoztak a Malévnál, aztán Kukori nekem kollégám lett a Celebinél.)
Már első látásra rendkívül szimpatikus újdonsült főnököm (sajnos nem közvetlen főnököm) aztán rögtön a legelső kötetlen beszélgetésünk alkalmával felvázolta nekem egy olyan dohai reptér képét, amely gyökeresen különbözött attól, amit én korábban a feltételezéseimre felépítettem. Nos, igenis van néha eszközhiány; folyamatosan küzdünk a késésekkel; a rakodók mintha kettőig sem tudnának elszámolni; és csúcsidőben képtelenség beleszólni a rádióba. Tisztára, mint otthon. A több mint egy éve húzódó rádió-tender például akár teljes egészében játszódhatna Magyarországon is, ja, és a legfontosabb: szerinte még egy nyarat egészen biztosan lehúzunk ezen a reptéren... Vagyis jövő télig nem számít az új bázis átadására, 2012 decembere helyett valószínűbb 2013 tele... Sux.
De ugorjunk a lényeghez, nézzük, milyen maga a munka. (A civilektől előre is elnézést, lehet, hogy ez a rész inkább a rampás kollégáknak lesz infomatív.) Összességében: szerintem jóval könnyebb, mint otthon, két okból: hosszabbak a fordulóidők (A320/321: 50, ill. 60 perc, szélestörzsűek: 75 perc), és minden pozícióra megvan a külön ember, a járatok nem olyan one-man-show jellegűek, mint mondjuk egy Travel megfordítása. ;) Azt a szerepkört, amit mi rampások töltöttünk be otthon, itt a Loading Team Leaderek (röviden LTL) töltik be, teljes egészében ők irányítják a rakodókat. Az én feladatom az, hogy őket felügyeljem. Durva, de hozzám alapból még a járat rakodási utasítása sem jut el, ha nem kérem, mert az LTL közvetlenül kapja meg azt a Load Controltól. És persze amellett, hogy az LTL-t felügyelem, még az összes többi kiszolgálórészt is figyelnem kell, hogy minden rendben megy-e, de effektíve semmit nem én végzek el. Gyakorlatilag egy két lábon járó stopper vagyok csupán, feljegyzem, hogy aminek meg kell történnie a járaton, az mikor történt meg, pl. mikor jött meg az első busz, mikor szállt be az utolsó utas, mikor volt ott a push-back, mikor zártuk a raktereket stb. Ennek a fene kényelmes "főnöki" nézőpontnak csupán egyetlen kompromisszumát kell megkötnünk – minden járatkésés az én saram. Ha valami gáz van, és nem láttam előre, vagy nem értesítettem senkit, aki esetleg segíteni tudott volna a megoldásban, akkor a dolog rajtam ragad.
Jelenleg 105(!) A/C Dispatcher van állományban rajtam kívül, LTL becsléseim szerint még ennél is több (mivel ők "olcsóbbak"), és Load Controllerből is lehetnek kb. annyian, mint mi. Ember tehát van bőven, így egy dispacher egy nyolcórás műszak alatt átlag 3 vagy 4 járatot szolgál ki.
Ami miatt mégis könnyű elúszni, az a reptér eltérő felépítéséből adódik. Azt már említettem, hogy a "régi" – azaz jelenlegi – reptéren nincsenek utashidak, minden ki- és beszállítás buszos. Csakhogy az utasok négy különböző helyről jöhetnek, a normál terminálból, egy másik járatról a tranzitból, a prémium terminálból és a VIP-váróból. Ugyanez a helyzet a poggyászokkal, azok is négy különböző helyről érkezhetnek a géphez, beleértve egy futárkocsit is, amelyik a rapid (aka. "short", rövid átszállóidejű) transzfer poggyászokat közvetlenül tudja a gépek között hozni-vinni.
Ami viszont remekül működik, hogy a poggyászokat a keskenytörzsűekhez is konténerben viszik ki (holott az összes keskenytörzsű Qatar-gép bulkos, a Qatarnak nincsenek is saját AKH konténerei, csak AKE és más szélestörzsűbe valók), így az LTL-nek elég csupán a ULD-taget ellenőrizni és összevetnie a saját listájával, majd a rakodók a konténerből kivéve bedobálják a pogyókat, de nekik már nem kell számolniuk őket.
A kibocsátásomhoz három sikeres check-outot kell magam mögött tudnom, de erre még pár hónapot biztosan várnom kell. Amennyire a többiek kibocsátásait megnéztem, a belépés dátumához képest minimum kettő, de inkább három hónappal később lett meg az összes tanfolyamuk, pedig mindössze egy vacak DGR 10-es meg egy ún. Ramp Handling tanfolyam kell hozzá (plusz az általános Ramp Safety, ami semmi újat nem mond senkinek, aki élete során valaha dolgozott már reptéri környezetben – ez a tréning nekem is megvolt az első héten). A DGR-tanfolyamom viszont csak jövő hónapra esedékes, Ramp Handling pedig egyelőre még ki sincs tűzve.
És mindezek tetejébe – ezt már tényleg nem fogjátok elhinni, én is csak nagyon vonakodva akartam – megfeszített két hét kemény városnézés és egy hét munka után (amely alatt egyébként két járatot is megtekintettem), ma újra elküldtek szabadságra, ezúttal 6 napra. :)) Az ok az Áldozati Ünnep, az Eid al-Adha, amely elég komoly dolog ahhoz, hogy ennek idejére még Szíriában is tűzszünetet hirdessenek, úgyhogy most lázadók és kormányerők is szépen hazamennek ünnepelni, aztán, ha majd folytatódnak a dolgos munkanapok, újra felveszik az ajtókeret mellé támasztott puskákat. Az én jelenlétemre legközelebb már csak az ünnep után, 31-én számítanak a reptéren. (Előtte még kiutalták az első havi fizetésemet, nehogy pénzzavarba kerüljek, mivel ez idő alatt a bankok is zárva lesznek.) Hiába, Dohába egyszerűen csak jókor kell érkezni – a nagy meleg után, ünnepek előtt –, és a többi már megy magától. ;)
